I'm on the good side Keep the magic in your heart! ...and my name is Paige Matthews Hozzászólások száma : 50 Csalakozott : 2014. Jun. 27.
| Csüt. Júl. 10, 2014 1:20 am | |
|
Gratulálunk ‟Don't Keep your magic in your world. " Kedves Cameron! Nagyszerű írást láthattunk tőled, igazán jól elkaptad a fonalat. Nem mondom, hogy remélem sikerült megbosszulnod apádat, hiszen féltem a csinos kis fejemet. Örülök, hogy ilyen hamar el keltél, tudom, hogy a keresőd nagyon várt és remélem hosszú és izgalmas játékotok lesz! Nyomás foglalni, játszani és élvezni a charmed varázsát.
|
|
I'm on the Dark side Keep the magic in your heart! ...and my name is Cameron Ramsay Hozzászólások száma : 10 Csalakozott : 2014. Jul. 09. Tartózkodási hely : San Fransisco Humor : Elvont
| Szer. Júl. 09, 2014 9:50 pm | |
|
Once you let the darkness inside, it never comes out. | Teljes név: Cameron Ramsay Becenév: Cam Születési hely: San Fransisco, Florida Születési idő: 2009. 01. 25. Play by: Andrew Garfield Melyik oldalt képviselem: Dark Side Származás: A sötét boszorkányok, a warlock-ok táborát erősítem. Amennyire a naplójából tudom, apám a Hármak megszállottjává vált, de az ellenük való harcban életét vesztette. Engem az ő bajtársai neveltek fel, és most is próbálnak az apám útjára terelgetni. Fogalmuk sincs, hogy a legjelentősebb személy az életemben, maga is a Hármak leszármazottja, én pedig bármit megtennék érte. Komolyan, bármit! külső és belső tulajdonságaim: Nos, azt hiszem, a legjobb, ha az elején kezdem. 183 centiméter magas vagyok, amivel tökéletesen meg is vagyok elégedve. A warlock-ok közti nevelkedésem lehetővé tette a sportos alkatomat, amire szintén büszke vagyok. Dús, barna hajam van, és hozzá párosuló barna íriszeim. Egyesek szerint, az arcom és a tekintetem miatt sokkal veszélyesebb vagyok, mint fajtársaim legtöbbje, hiszen képes vagyok olyan ártatlan arcot produkálni, hogy senki sem jönne rá warlock mivoltomra. De... a helyzet az, hogy nem csak külsőben különbözöm tőlük. Az utóbbi időben valami megváltozott, és előadhatnám, hogy nem tudom, mi az oka, de nem lenne értelme. Pontosan tudom, mi... akarom mondani, ki az oka. A neve Alexis, és a Halliwell család sarja. Ha úgy vesszük, hadban kéne állnunk egymással, de... nekem mások a szándékaim. Néha úgy érzem, azok az édes ajkai teljesen elvarázsoltak. Az addigi pesszimista, borúlátó énem tovaszállt, mióta őt ismerem, és magam is bizakodóbbá váltam. Kihozta belőlem azt az ént, amit mindeddig mélyre temettem magamban. Azt, amelyik sosem tartozott igazán a fajához. Okéé, persze, rá lehetne mondani, hogy ugyanolyan makacs, elszánt és önfejű vagyok, mint a többi warlock, de ez nem fedné teljesen a valóságot, hiszen az utóbbi időben olyan tulajdonságaim is a felszínre kerültek, melyek egyáltalán nem jellemzőek ránk. Mint például a bizalom mások irányába, a segíteni akarás, és az aggódás. Igen, aggódás. Aggódom Lexi miatt. Veszélybe sodorja magát, márpedig én nem szeretném, ha baja lenne. Ezért döntöttem úgy, hogy ha távolról is, rajta tartom a szemem, és megvédem őt. Erről ő nem tud, mindeddig csak annyit érzékelt belőle, hogy olykor napokra eltűnök,. Eltűnök, mert távol akarom tartani tőle a veszélyt. Tudom, mit kockáztatok ezzel. Elveszíthetem a bizalmát... de, fontos lett nekem annyira, hogy érdekeljen a biztonsága. Ez lenne az az "sz" betűs érzés? A fene se gondolta volna, hogy ez ilyen intenzív. Képesség: Telepátia: Képes vagyok olvasni mások gondolatait. Rengeteg időbe telt megtanulnom kontrollálni ezt a képességet, és még a mai napig sem ismertem ki teljesen, hiszen az erős tudatokat még mindig vagy csak nagyon nehezen, vagy egyáltalán nem tudom manipulálni. Azokat képes vagyok irányítani is, kiknek elméje gyengébb, vagy egy trauma esetleg akkora kihatással volt rá, hogy sebezhetőbbé vált a tudata. Levitáció: Az évek alatt sikerült teljesen megtanulnom uralni ezt a képességemet, mellyel a levegőbe tudok emelkedni, vagy akár más valakit is magammal röptetni, ha úgy adódik. Felemelő érzés, egyszerűen imádom ezt az erőmet. Magas ellenállás: Egyszerűen megfogalmazva, jól bírom a gyűrődést. Nem vagyok sérthetetlen, de ha harcra kerülne a sor, van rá esélyem, hogy nem fektetnének ki olyan könnyen. Elég hasznos képesség, ha az ember főleg mentális képességekkel tud csak harcba szállni mondjuk egy telekinézissel rendelkező boszorkánnyal.
|
Geri ♢ 18 ♢ 5 éve játszom ♢ A sikátor sötét volt, szűk, és büdös. Lassan lépkedtem csak, nem teljesen értettem, hogy Marlow miért itt akar velem találkozni. Persze volt sejtésem. Mindig szeretjük eldugott, kihalt helyeken tartani a találkákat, ahol nem kell attól tartani, hogy felbukkanhat egy boszorkány. Késett. Mint mindig. A hűvös éjszakai levegő miatt kicsit összébb húztam a kabátom. De aztán végül is megérkezett. Természetesen azonnal le tudtam olvasni az arcáról, hogy mit akar. Nem kellett hozzá a képességem. - Ugye nem csinálsz semmi olyat, amivel bajt hoznál ránk? - hangzott el az egyértelmű kérdés arra utalva, hogy Marlow gyanakszik valamire. Utálom, hogy a saját fajom ellen is be kell vetnem a képességemet. Persze semmit sem tudott. Csupán az aggodalom miatt kérdezte, mert feltűnt neki az egyre gyakoribb eltünedezésem. Persze nem miattam aggódik. Egy warlock sosem aggódik egy másik személy miatt. Ő amiatt aggódik, nehogy veszteségeket szenvedjen a faja egy baklövés miatt. Megráztam a fejem. Megkapta nemleges válaszát, mire csak dörmögött valami olyasmit, hogy vigyázzak magamra, aztán meg is fordult, hogy tovatűnjön. Marlow az egyike, és a legfőbb azon személyek közül, akik felneveltek. Apám személyesen bízta meg azzal, hogy gondoskodjon rólam. Igazából, másképp valószínűleg nem vigyázott volna rám, de apámmal jóban voltak, így hát megtette. Mégis, a halála óta nem beszél róla egy szót sem, és mikor szóba kerül, mindig inkább kikerüli a témát. Úgy neveltek fel, hogy a Halliwell család tehet apám haláláról, és miatt gyűlölnünk kell őket. Azonban nem is olyan rég minden megváltozott. Egy lány, történetesen Halliwell leszármazott teljesen az ujjai köré csavart. Ő modell, én meg fényképész. Így könnyedén az emberek közé tudok vegyülni, és... készítettem róla pár fotót. Senki nem tud kettőnkről, és ez jól is van így. Azért tűnök el olykor naponta, hogy őt védjem. Persze, tudom, hogy Lexi meg azt hiszi, azért tűnök el, mert valami rosszban sántikálok. De komolyan: soha senki nem volt és nem lesz nekem olyan fontos, mint ő. Nem tudnék ártani neki. Szóval... hogy mit teszek most? Ahogy megfordulok és hűvös esőcseppek érik az arcomat, miközben kilépek a sötét falak közül, arra gondolok, hogyan érhetném el, hogy biztonságban tudjam. A legegyszerűbb persze az lenne, ha távol tartanám magam tőle, de arra képtelen vagyok. Van egy műs út is, de ahhoz ki kéne neki mondanom, amit érzek. Azt a szót pedig nem mondtam ki. Soha. Senkinek. Mégis... látnom kell őt, egyszerűen muszáj. |
|