Dwarrol Street









Share
 

 Dwarrol Street

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
I'm on the Dark side
Keep the magic in your heart!
Cameron Ramsay
...and my name is Cameron Ramsay
Hozzászólások száma : 10
Csalakozott : 2014. Jul. 09.
Tartózkodási hely : San Fransisco
Humor : Elvont

Dwarrol Street Empty
Témanyitás   Dwarrol Street EmptyCsüt. Júl. 10, 2014 3:26 am

Dwarrol Street Tumblr_mgre9clmoV1rdbd0qo5_250

Lexi & Cam




Rég láttam már őt, ennek a súlya pedig most elemi erővel nehezedik rám. Oké, azért nem hónapokról beszélünk, annyi idő nem telt el a legutóbbi beszélgetésünk óta, de ahhoz képest mégis csak hosszabb volt a kihagyás, hogy mennyit találkozgattunk az utóbbi időben. Ismerem őt. Tudom, azt fogja hinni, hogy ez a származásom miatt van. Hogy belekeveredtem valami sötét dologba, amiből nem is akarok kimászni, mert valójában nekem ez az igazi énem, és csak át akarom őt verni ezzel az egésszel, ami közöttünk van. Csakhogy ez így nem igaz. Persze, könnyedén el tudom képzelni, hogy bárki más az én helyemben erre törekedne, hiszen nézzük csak meg: megnyertem magamnak az egyik Halliwell leszármazott bizalmát. Bárki más az én helyemben valószínűleg már megpróbálta volna learatni ennek a babérjait. Elkapta volna őt, elrabolta volna, vagy… amit a legkevésbé szeretek elképzelni, ártottak volna neki. Én erre sosem lennék képes, sőt, azt se hagynám életben, aki csak megpróbál kezet emelni rá. Tudom, a saját fajomat árulom el ezzel, de, erről eszembe jutnak az ő szavai: sokkal nagyobb árulás volna önnön érzelmeinknek hátat fordítani. Márpedig ő úgy pezsdíti fel a vérem, ahogyan senki más, és ez még csak egy dolog, de soha nem is képzeltem, hogy ilyen érzés létezik egyáltalán a világon. Minden egyes mosolyától megugrik a pulzusszámom, és ha a szemembe néz, folyton fennáll a veszélye annak, hogy elveszek a tekintetében. Gyönyörűek a szemei.
- Köszönöm, hogy eljöttél. Megkerestelek volna, de szerintem így biztonságosabb. – nem tehetek róla, amikor meglátom, az arcomon automatikusan megjelenik egy halvány mosoly, ami csak kiszélesedik, mikor közelebb ér. Nézem aranyló haját, a két csillogó íriszt. Nem bírnám ki, ha valami történne vele. Még csak azt se tudja, mit érzek. De hogy mondanék ki egy olyan szót, amelyet még sosem használtam, sosem vettem a számra?
- Bocsáss meg, hogy eltűntem. De nem kockáztathattam. Téged nem kockáztathattalak. – tudom, nem fogja elhinni. Hiszen miért hinne egy olyannak, mint én? Gondolom eddig is ott motoszkált a fejében, hogy csak át akarom ejteni, és ezzel az eltűnéssel végképp eláshattam magamat a szemében. Nem kell bevetnem a képességemet, hogy átlássak a szitán. De azért jobb megbizonyosodni, így üdvözlésképp megérintem a karját, végigsimítok rajta. Olyan jó érzés megérinteni. Hiányzott. Komolyan.
- Jó látni, Lexi. - az utca körülöttünk kihalt... romos. Nekem pedig több se kell. Ujjaim még a karján pihennek, és ahogy belépek a mellettünk lévő sikátorba, húzom is magammal. Gyengéden nyomom őt a falhoz, kívülről a mozdulat fenyegetőnek tűnhet. De kezem nem támadólag emelkedik. Megérinti a szép arcot, miközben ajkaim az övére tapadnak, és abban a reményben, hogy nem taszít el magától, szenvedélyes csókban forrok össze vele.
Vissza az elejére Go down
I'm on the good side
Keep the magic in your heart!
Alexis P. Halliwell
...and my name is Alexis P. Halliwell
Hozzászólások száma : 11
Csalakozott : 2014. Jun. 29.
Tartózkodási hely : ❃ san francisco
Humor : ❃ kicsattanó

Dwarrol Street Empty
Témanyitás   Dwarrol Street EmptyCsüt. Júl. 10, 2014 10:35 am


Cam && Lexi

Nem hiszem el, hogy Cameron nem beszél velem ennyi ideig, eltűnik, magamra hagy és még annyit sem mond, hogy bocs dolgom van. Nem teltek el hónapok ez igaz, de mostanában annyira megszokott volt már, hogy találkoztunk, hogy ez is nagyon soknak tűnik. Már fizikailag is fáj, hogy nincs velem, hogy messze van tőlem, de attól még haragszom rá. Most, hogy hívott, hogy találkozzunk, nem tudom mit fogok tenni ha meglátom. Nem fogom egyből a karjai közé vetni magam, haragszom rá. Nem tudom mit csinált, de feltételezni sem szívesen feltételezek, mert csak összeesküvés elméletek jutnak eszembe. Szeretnék arra gondolni, hogy semmi köze nincs az apjának, illetve a bosszúnak abban, hogy eltűnt, de már nem tudom mit kéne gondolnom. Túl sokszor történik ez, hogy csak lelép, még egy üzenetet sem hagy. Nem fogom most megadni magam neki könnyen, mindig hamar túlteszem magam azon, hogy elment, amikor újra látom, de most nem fogom hagyni, hogy hatalmába kerítsenek barna szemei, vagy mosolya, vagy bármi. Felpofozni sem fogom, nem, képtelen lennék bántani, de nem fog megkapni olyan gyorsan. Vagyis remélem, hogy meg tudom állni.
-Hát van mit köszönnöd ezen, viszont abban igazad van, hogy így biztonságosabb.-nem tudom mit tenne a családom, ha vele látnának, bár nem nagyon érdekel a véleményük. Nem fogom kerülni miattuk, arra nem lennék képes, szeretem, nem fogom hagyni, hogy tönkretegyem magam amiatt, hogy nem lehetek vele. Olyan nagy szükségem van rá, mint a vízre, sőt inkább a levegőre. Nélküle nem vagyok egész, nem vagyok önmagam. Szerintem a családom se örülne egy olyan boszorkánynak, aki nem önmaga és emiatt bajba sodorhatja őket. Így is bajba sodorhatom őket, de úgy talán nagyobb az esélye.
-Aha...mindegy. Legalább szólhattál volna, akkor talán nem halálra aggódtam volna magam, hanem kicsit kevésbé veszélyesebben.-tényleg, már a nap minden percében gyomor idegem volt miatta, bár ezt lehet nem kellett volna elmondanom neki. Felhasználhatja ellenem, de ha megteszi nem fog jól járni. Szeretem őt, mindennél jobban, de félek is egy kicsit, hogy mi van ha csak átver. Érintésére próbálok közömbös maradni, nem kimutatni, hogy libabőrös lettem és már nagyon hiányzott. Igen ezt nem akarom, hogy tudja, de túl jól ismer. Tudja, hogy nagyon hiányzott.
-Téged is.-vallottam be neki, nem tudtam letagadni, ezt képtelen voltam, jó volt látni újra, nagyon hiányzott már, de ezt most még nem fogom neki mondani. Amikor beránt a sikátorba magával lehet, hogy meg kéne ijednem, segítségért kiáltanom, használnom ellene az erőmet, vagy bármi, de nem teszem. Hogy miért? Mert bízom benne, tudom, hogy nem bántana, ezért nem is teszek semmi. Kicsit sóhajtok, ahogy a hideg falhoz ér a hátam, hiszen mégis erős hőmérséklet különbség, de sóhajom nem tud messze szállni, mert Cam ajkai útjába állnak, majd az ajkaimat ostromolják. Eljátszok a gondolattal milyen is lenne, ha ellökném magamtól, nem viszonoznám a csókot, de rájövök, hogy azt nem akarom. Csak csókolni akarom, érezni, hogy fontos vagyok neki, ezért karolom át a nyakánál és csókolom, oly hevesen, ami ennyi idő után azért érthető is. Rég volt már, hogy csókolóztunk, túl rég, el is felejtettem, hogy felforr tőle a vérem.
-Hiányoztál.-suttogom ajkaira, hát mégis bevallottam, de szerintem ő is érzi, hevességemből és mozdulataimból. Tényleg oda vagyok érte, annyira, hogy már fáj, de nem tehetek ellene és nem is akarom. Csak kiakarom évezni, hogy most itt van velem és remélem, hogy nem tűnik el.

Words: 542 ❃ Music: sálálá ❃ Ruha ❃ Notes: nothing




A hozzászólást Alexis P. Halliwell összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Júl. 10, 2014 11:34 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
I'm on the Dark side
Keep the magic in your heart!
Cameron Ramsay
...and my name is Cameron Ramsay
Hozzászólások száma : 10
Csalakozott : 2014. Jul. 09.
Tartózkodási hely : San Fransisco
Humor : Elvont

Dwarrol Street Empty
Témanyitás   Dwarrol Street EmptyCsüt. Júl. 10, 2014 11:02 am

Dwarrol Street Tumblr_mgre9clmoV1rdbd0qo5_250

Lexi & Cam




Igen, számítottam rá, hog haragszik, és teljes joggal is teszi, hiszen minden szó nélkül léptem le, és egyrészt már nem először teszem ezt meg vele, másrészt pedig ilyen hosszú ideig még nem fordult elő. De ez az ő védelméről szól, amiért meg bármire képes vagyok, de tisztában vagyok vele, hogy ő valami teljesen másra gyanakszik. Nem is hibáztatom érte, hiszen ő tud az apámról. Tud a haragról, ami bennem kering amiatt, hogy nem ismerhettem. Nem igazán a halála fáj, egyszer mind meghalunk. Az sokkal inkább fáj, hogy idő előtt elvették tőlem. A naplóján kívül, amit gyerekkorom óta őrizgetek nekem semmi nem maradt belőle más gyerek apjával ellentétben, akiknek legalább az emlékük megmarad. Emlékeznek arra, milyen volt együtt nevetniük, milyen volt egy-egy fontosabb családi eseményt együtt ünnepelni. Nekem nem volt ilyen. Én nem is ünnepeltem semmit, bár... az én helyzetem már abban is teljesen más, hogy én ezeket soha nem is igényeltem. nem volt szükségem ünnepekre, sem olyan személyekre, akikkel ezt megoszthatom. Nem tartottam rájuk igényt. Persze olyanok voltak körülöttem, akik a biztonságomra ügyeltek, akik megvédtek, meg ilyenek, de ennél több soha nem volt, és nem is volt szükségem ezekre. Ez pedig mindaddig sikerrel ki is tartott bennem, amíg Alexis az életembe nem lépett. Sosem gondoltam volna, hogy létezik érzés, amit egy másik személy iránt fogok táplálni. Hogy létezik valaki, aki ekkora fényt hoz majd az életembe és teljesen megfordít mindent, amiben addig hittem. Érdekel, hogy mi van vele, megosztottam vele mindent, olyat is, amit normális esetben senki másnak nem mondanék el. De neki elmondtam. Ő mindent tud rólam.
- Köszönöm, hogy eljöttél. Megkerestelek volna, de szerintem így biztonságosabb. – nem tehetek róla, amikor meglátom, az arcomon automatikusan megjelenik egy halvány mosoly, ami csak kiszélesedik, mikor közelebb ér. Nézem aranyló haját, a két csillogó íriszt. Nem bírnám ki, ha valami történne vele. Még csak azt se tudja, mit érzek. De hogy mondanék ki egy olyan szót, amelyet még sosem használtam, sosem vettem a számra?
- Igazad van, és maximálisan meg is értem, hogy haragszol rám. Tudom, szólnom kellett volna róla, de ez... bonyolult. Úgy a legkönnyebb, ha nem tudsz róla, mert... pont az a lényeg, hogy téged akarlak biztonságban tudni. Értsd meg, nem kockáztathattam. Téged nem kockáztatlak. – igen, ebben a világban bárki bánthatja őt, csakhogy én azt nem engedném. Tisztában vagyok azzal, mit gondol rólam a családja, és tisztában vagyok azzal is,  hogy szerintük nem kéne megbíznia bennem. Mert veszélyes lehetek, és árthatok neki. Csakhogy ők nem tudják... nekik fogalmuk sincs, miféle érzelmek kavarognak bennem. Nem tudják, hogy a szívem minden egyes mosolyától erősebben kalapál. Fogalmuk sincs róla, milyen gyorsan el tudok veszni zöld íriszeiben. Sosem értik majd meg, mennyire fontos nekem Alexis.
- Te is nekem... de többé nem szakadok el tőled. - suttogom én is az ajkaira, és bódult pillantással nézek végig gyönyörűséges arcán, mielőtt újra odatapadnék édes, mámorító ajkaihoz. A csókja, ahogyan megérzem nyelve hevességét, megrészegít. Többet akarok. Túl sokat voltam távol. Tudom, sok még a megbeszélnivalónk. Tudnia kell, miért megyek el olykor a közeléből. De úgy döntöttem, ez most várhat. Itt ez a fantasztikus lány, és én leírhatatlanul akarom őt. meg akarok neki adni mindent... mindent, amit csak tudok. Így az újabb, hevesebb csók közben ujjaim bevándorolnak a felsője alá. Istenem... az a puha, meleg bőre. El is felejtettem, milyen érzés megérinteni ruhája alatt. Teljes kezem becsúszik oda, és végigsimít rajta, hátrahaladva a derekára. Másik kezem lesiklik a combjára, végighaladva formás lábán. Tényleg kísértem a sorsom, hogy ellökjön magától, de nagyon remélem, hogy nem fog.
- Tudnék egy kényelmesebb helyet magunknak... - mosolygok rá, egy pillanatra válva csak el az ajkaitól, aztán vággyal telve, mohón tapadok hozzájuk újra.
Vissza az elejére Go down
I'm on the good side
Keep the magic in your heart!
Alexis P. Halliwell
...and my name is Alexis P. Halliwell
Hozzászólások száma : 11
Csalakozott : 2014. Jun. 29.
Tartózkodási hely : ❃ san francisco
Humor : ❃ kicsattanó

Dwarrol Street Empty
Témanyitás   Dwarrol Street EmptyCsüt. Júl. 10, 2014 11:34 am


Cam && Lexi

Nagyon haragszom rá, tényleg és még sokáig szeretnék is haragudni rá, nem szeretném, ha tudná, hogy mennyire nem tudok haragudni rá. Mindig mikor így eltűnik megfogadom, hogy a pokolba küldöm, hogy többet ne keressen játsszon mással, de sose teszem, nem vagyok rá képes. Hiányzik, mindig, amikor vele vagyok, csak akkor nem, de ha már csak 1-2 órája nincs velem, már érzem mennyire is fáj, hogy távol van tőlem. Néha már kezdem úgy érezni, hogy ez beteges, ennek nem így kéne lennie, hanem egészséges körülmények között kéne hiányolnom, de ez nincs így. Még sosem hiányzott így senki sem az életemből, mikor nem volt mellettem, tényleg. A szüleim sem hiányoznak ennyire. Persze az elején bele tudtam volna halni abba, hogy egyikőjük sincs mellettem, de ez már nagyon rég volt. Szeretném megváltoztatni a múltat, hogy itt legyenek velem, de tudom, hogy ezt nem tehetem, hogy az túl kockázatos. Beletörődtem abba, hogy eltávoztak, lehet, emiatt sokan szívtelennek gondolnának, pedig nem lehet, ezen egy idő után túlteszi mindenki magát. De azon, hogy Cameron távol van tőlem...nem tudom túltenni magam.
-Bonyolult? Nem kockáztathatsz? És ha pont azzal rontasz el mindent, hogy szó nélkül elmész? Meg fogom ezt unni egy idő után, nem fogok rád várni, hogy mikor tűnsz fel újra, egyszer elegem lesz ebből.-most csak a harag beszél belőlem, tudom, de jobb ha tudja, hogy ilyenkor ez is megfordul a fejemben, mert aztán hirtelen felindulásból összeszedek valakit helyette. Oké, ez lehetetlen, képtelen lennék bárki mással lenni, míg ő nincs itt, nem is tudok úgy más férfira nézni. Persze volt már, hogy barátnőmmel megnéztük egy srác fenekét és vigyorogva konstatáltuk, hogy milyen jó feneke van, de Cameroné a legjobb, annál jobb senkinek sem lehet.
-Hát ne is.-ennyit mondok, de attól még nagyon jól esnek szavai. Szóval hiányoztam neki. Remélem én hiányoztam neki és nem csak a testem, ami az övé a szívemmel együtt. Puha ajkai megint eszemet veszik, ahogy mindig mikor megcsókol, más nincs ilyenkor, csak mi, a hely sem fontos, semmi, csak az, hogy végre újra vele lehetek. Heves vagyok tudom, de ő is az, bár szerintem ennyi idő után teljesen érthető, hogy mindketten szinte neki esünk a másiknak, túl sok volt a kihagyás. Ahogy ujjait érem a bőrömön visszatartok egy kis sóhajt, de mikor már egész tenyerét érzem a derekamon a sóhaj, amit bent tartottam kiszökik, és az sem zavar, hogy combomnál van a másik keze. Túl jó ez, nem akarom ellökni magamtól később is haragudhatok rá, most ez érdekesebb.
-Tényleg? És hol?-döntöm kicsit oldalra a fejem, ahogy várom válaszát, de mohó ajkai, jobban érdekelnek, így magamhoz ölelem csók közben, hogy minél közelebb érezhessem magamhoz.

Words: 428 ❃ Music: sálálá ❃ Ruha ❃ Notes: nothing



_________________
When everything's wrong

You make it right



A hozzászólást Alexis P. Halliwell összesen 3 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Júl. 10, 2014 11:37 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
I'm on the Dark side
Keep the magic in your heart!
Cameron Ramsay
...and my name is Cameron Ramsay
Hozzászólások száma : 10
Csalakozott : 2014. Jul. 09.
Tartózkodási hely : San Fransisco
Humor : Elvont

Dwarrol Street Empty
Témanyitás   Dwarrol Street EmptyCsüt. Júl. 10, 2014 9:34 pm

Dwarrol Street Tumblr_mgre9clmoV1rdbd0qo5_250

Lexi & Cam




Nem kell a képességem ahhoz, hogy tudjam, mi zajlik le benne. nem kell használnom a telepátiát ahhoz, hogy lássam, megbántottam, akkor is, ha védeni akartam ezzel az eltűnéssel. De most haragszik rám, én pedig ezt ki nem állhatom. Megérdemlem, ezzel én teljesen tisztában vagyok, mégis bánt az, hogy miattam van harag a szívében. nem telt el úgy nap, hogy ne gondoltam volna rá, hogy ne jutott volna eszembe legalább egyszer az az édes mosolya. De hogy mondjam el ezt neki? Hogy mondhatnék el valamit, amit még soha senkinek nem ejtettem ki a számon? Pontosan tudom, az emberek erre melyik szót használják, de azt én még sosem vettem a számra, még akkor sem, ha most tökéletesen ideillene, bár néha úgy érzem, hogy amit Lexi iránt táplálok az már annál is több. Én sem tudom, hogy ez hogyan is lehetséges, soha életemben nem gondoltam, hogy lesz valaki, aki egyáltalán ennyire fontos lesz majd nekem, és aki mellett nem tudok és nem is akarok másra gondolni. Abban már biztos vagyok, hogy többé nem fogom ennyi időre magára hagyni. Tudom, hogy ezzel mit kockáztatok, és nem tudnám elviselni, ha egyszer úgy jönnék majd vissza, hogy ő már más valakivel van. Nem tudnám elereszteni.
- Bocsáss meg! Nem megyek el többé, de ez... szükséges volt. Megijedtem, hogy valaki tud rólad közülünk. Ki akartam deríteni, mennyi igaz ebből. Biztonságban akartalak tudni, mert... én nem bocsátanám meg magamnak, ha történne veled valami. Ahhoz túl fontos vagy nekem, Lexi. – maximálisan megérdemlem a haragját, ezért elfogadok minden egyes szót, amit a fejemhez vág, még akkor is, ha a gyomrom görcsbe rándul, mikor szavai hatására elképzelem őt egy másik férfival. De tudom, hogy ő nem olyan. Ahogy nekem se kell más nő. Nem is tudnék úgy nézni rájuk, ahogy őrá nézek. Számomra ő a legszexibb a világon, ő az egyetlen, akiért vágyakozom.
- Soha nem fogok. – suttogom, egyre közelebb hajolva az arcához, majd apró puszikat lehelek rá, közben pedig mutatóujjamat végigvezetem kívánatos, hívogató ajkain. Annyira jó, hogy most itt van velem. Olyan jó, hogy megérinthetem. Szóval nem is fogom vissza magam. A sóhaja feltüzel, de ezt valószínűleg ő is pontosan tudja. Derekát simogató kezem felcsúszik a hátán. Istenem, őrülten vágyom rá, de mégse teperem le egy sikátorban. Annál ő azért többet érdemel.
- Nem messze innen. - suttogom az ajkaira, majd megfogom a kezét és kivezetem a sikátorból, azonban a másik végén megyünk ki, mint ahol bejöttünk. Körbepillantok, az utca még mindig üres, és kihalt. Elindulok az utcán, oldalamon a leggyönyörűbb lánnyal a világon, bár néha már így sem bírok magammal, és út közben többször megállok, hol a falnak, hol egy elhagyott kocsi oldalához nyomva csókolom meg, míg kezem végigsimít az arcán, a karján, az oldalán. Végül azért csak elérünk az én kis menedékhelyemhez. Egy magas irodaház lehetett egykoron, ma már teljesen elhagyatott. Kivéve a legfelső szintjét, amit saját magam kénye kedvére rendeztem át. Onnan belátni majdnem az egész várost. A legtökéletesebb, ami létezik.
- Kapaszkodj! - mosolygok rá, szorosan átkarolva a derekát, majd lassan, vele együtt elrugaszkodom a földtől. Egyre feljebb haladunk a levegőben. Teljesen felrepítem magunkat a legfelső szintig, ahol az egyik nyitott ablakon át repülök be az én második lakhelyemre. Az egykori iroda helységet teljesen átrendeztem, így leginkább már egy lakásra emlékeztet a szőnyeggel, a könyvespolccal, a képekkel, és az ággyal. Amire a legbüszkébb vagyok, a falnál lévő beépített kandalló. A hely az egyik fejes dolgozószobája volt, még ő építtette be, én pedig, a romantikusság kedvéért használatba is vettem, mielőtt eljöttem. A helyet teleszórtam rózsákkal. Érdekel, mit szól hozzá Lexi, de előtte még azért miután körbenézett, szembefordítom magammal, majd keze lassan formás fenekére simul. Ajkaim vadul támadják le az övéit, miközben egyre hátrébb araszolva, gyengéden a nagy, puha francia ágyra döntöm. Kezem, így ruhán keresztül is a lábai közé siklik. Végigsimítok rajta odalent. Nem takargatom, mi is jár a fejemben. Kívánom őt. Leírhatatlanul.
Vissza az elejére Go down
I'm on the good side
Keep the magic in your heart!
Alexis P. Halliwell
...and my name is Alexis P. Halliwell
Hozzászólások száma : 11
Csalakozott : 2014. Jun. 29.
Tartózkodási hely : ❃ san francisco
Humor : ❃ kicsattanó

Dwarrol Street Empty
Témanyitás   Dwarrol Street EmptyCsüt. Júl. 10, 2014 11:00 pm


Cam && Lexi

Komolyan mondom, most fognom kéne magam és inkább hazamennem. Itt kéne hagynom és nem is beszélni vele egy jó ideig, azt kéne tennem vele, amit ő tett velem, eltűnni egy időre, de én nem tudnám megtenni. Én nem tudnám így itt hagyni, ahogy ő teszi velem, képtelen lennék rá. Túlságosan hiányozná és még az is lehet, hogy még aznap vissza is jönnék hozzá. Tényleg nem tudom, hogy képes arra, hogy így itt hagyjon, semmi elköszönés nélkül vagy ilyesmi, én  sehogyan sem tudnám megtenni. Ha elköszönnék tőle, akkor sem hagynám itt, nem tudnám. De ő megteszi, pedig tudja mit kockáztat, hogy találok valaki mást, még úgy is, hogy nem sokat járok ki, tudja nagyon jól. Igaz, tudja azt is, hogy nem kell nekem senki más, csak ő, hogy senkire nem tudok úgy nézni, mint rá, és már a gondolat is fáj, hogy mással kell lennem és nem vele. Csak a gondolatra is kiráz a hideg, pedig tudom, hogy semmi sem tart örökké, mégsem akarok nélküle élni, nem, arra képtelen lennék. Már nem is nézek úgy a férfiakra, nem érdekel más, csak ő és ez még egy ideig így is fog maradni, még ha ő el is veszti az érdeklődését irántam.
-Fontos, fontos. Ha annyira fontos lennék, legalább üzenhettél volna, hogy miért mész el. Ezt már sokadszorra játszod el velem, és mindig ugyanezt mondod.-rázom kissé a fejemet ezzel próbálva leplezni, hogy haragom kezd alábbhagyni, szavai hallatán. Nem akarom, ily könnyen megadni magam neki, ahogy mindig, túl hamar megkapja amit szeretne, mert nem tudok neki ellenállni, pedig azt kellene tennem. De hát nem tudom megtenni, majd később büntetem, most inkább csak örülök annak, hogy újra itt van velem, még így is, hogy haragszom egy cseppet rá.
Szavai melengetik a szívemet, de annyiszor ígért már ilyeneket, hogy nem tudom teljes mértékben elhinni. Ahogy puszikat kapok tőle nem tudok már ellenkezni, pedig akartam, tényleg, de nem tudtam, elvarázsoltak puszijai és nagyon örültem, hogy mégis eljöttem. Igen megfordult a fejemben, hogy nem jövök el, de nagyon hiányzott, nem fogok most ellenállni. Azt majd meghagyom későbbre, lesz még rá időnk, ha már ilyen ígéreteket tesz.
-Hát, jó.-mondom, de igazából ha messze lenne, akkor is mennék vele, hisz nem akarok messze lenni tőle, most, hogy itt van nem. Nem érdekel, hogy mi van most otthon, semmi sem, csak az, hogy ő itt van és végre velem van. Kezét fogva, hagyom hadd vezessen, mutassa az utat, mert nekem ugye fogalmam sincs, hova megyünk. Vágyom rá, nagyon és az már nem segít ezen, hogy út közben is, nekem esik, úgymond, ajkaival néha betámad és én élvezem a simogatásaival együtt is. Meglepetten nézek rá, amikor egy hatalmas épület felé visz, és azt hiszem erre emlékszem is. Valami irodaház volt, és anyuval egyszer idejöttünk, de az már rég volt, azóta romos, és csoda, hogy még áll.
-Kapaszkodjak?-néztem rá meglepetten, de azért szorosan átkaroltam a nyakát, hiszen azt mondta kapaszkodjak. Furcsa volt, az egész helyzet, hogy úgymond repülünk, de ez persze nem igaz teljesen, csak na. Olyan furcsa akkor is. Az is vicces, hogy az ablakon közlekedünk, hiszen magasan van, meg minden, de olyan jó mégis. Az egész hely meglep. Azt hittem valami lepukkant hely lesz, erre teljesen olyan, mint egy rendes lakás és emiatt gyorsan körbe is nézek és teljesen Cameron stílusa, ami engem megmosolyogtat. A szoba tele volt szórva rózsákkal, amire szinte leesett az állam, és nagyon nem is tudtam semmit sem mondani, annyira meglepett, hogy erre képes volt, pont ő. -Ez...hogyhogy....hogy jutott ilyen az eszedbe? Belőled ilyet pont nem néztem volna ki.-tényleg sosem gondoltam volna, hogy ő erre képes, nem azt mondom, hogy nem tetszik, sőt nagyon is tetszik, csak meglep, hogy ilyenekre is gondolt. Ahogy szembe kerülök vele hevesen csókolom, nem akarok elszakadni puha ajkaitól, de egy kis sóhajt megeresztek, ahogy fenekemen érzem ujjait. Fel sem tűnik, hogy hátrafelé araszolunk, annyira magával ragad ajkai puha érintése, hogy fel sem fogom, addig, míg a hátamnál nem érzem az ágyat. Ujja vándorlása elveszi az eszem és tudom, hogy most már nem fogok tudni ellenállni neki, nem tudok már haragudni rá, és teljesen az övé vagyok, ma és holnap is, és azután is, vagyis mindig. Azért majd még egyszer meg fogom őt büntetni, de most nekem is szükségem van rá, nagyon.

Words: 698 ❃ Music: cause your sex takes me to paradiseRuha ❃ Notes: nothing



_________________
When everything's wrong

You make it right

Vissza az elejére Go down
I'm on the Dark side
Keep the magic in your heart!
Cameron Ramsay
...and my name is Cameron Ramsay
Hozzászólások száma : 10
Csalakozott : 2014. Jul. 09.
Tartózkodási hely : San Fransisco
Humor : Elvont

Dwarrol Street Empty
Témanyitás   Dwarrol Street EmptyPént. Júl. 11, 2014 1:55 am

Dwarrol Street Tumblr_mgre9clmoV1rdbd0qo5_250

Lexi & Cam




+ 18 Bevallom férfiasan, egy nő sem tudott ilyen hatással lenni rám, mint Lexi. Soha életemben nem kötődtem senkihez, mivel nem is egy olyan közegben nőttem fel, ami különösebben családias lett volna, és szeretet járta volna át. De amint megismertem őt, ő megváltoztatott. Elérte, hogy gyengéd legyek, és befurakodott a gondolataimba, ami, igen, az elején rendkívül zavart. Bosszantott, hogy minden harmadik gondolatom ő volt, hiszen a legjelentéktelenebb apró tárgyról is az jutott eszembe, hogy milyen gyönyörű az ő mosolya, vagy hogy ő mit szólna egy-két dologhoz, és ez rendkívül dühített. Egyszerűen nem tudtam felfogni, miért érdekel ennyire, és azt sem tudtam, hogyan lehetséges az, hogy valaki, akit a származásából kifolyólag utálnom kellene, ennyire meg fogok kedvelni. Mert hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem voltam már az első pillanatban a rajongója. A megszállottjává váltam, ahogy megpillantottam, és már akkor tudtam, hogy nem akarok közöttünk távolságot. Mert ő az a személy, akit közel akarok tudni magamhoz. Olyan sokáig, ameddig csak lehet. Igen, semmi sem tart örökké, ezzel tökéletesen tisztában vagyok, bármennyire is elszomorító tény. Talán holnap fűbe harapok. Esetleg megneszeli a családja, hogy Lexi körül legyeskedem, és elintéznek. Meglehet. De én akkor is boldog vagyok, hogy ő mellettem van. Mert mást nem is tudnék elképzelni az oldalamon, és az a helyzet, hogy nem is akarok.
- Veszélybe sodortalak volna azzal, hogy üzenek. Úgy kellett intézkednem, hogy te se tudj róla, hiszen ha kapcsolatba lépek veled, és esetleg tényleg tudott volna valaki valamit, az az illető eljuthatott volna hozzád. Fogd már fel, kérlek, hogy nem hagyom, hogy bajod essen. Nem azért, mert én akkora szent vagyok, vagy ilyesmi. Vagyok, ami vagyok, soha nem is tagadtam. De a fenébe is, senki nem számított nekem soha annyira, mint te. Értsd meg, nem bírnám elviselni, ha bárki bántana téged. Azt egyszerűen nem engedhetem. – mikor megrázza a fejét, gyengéden végigsimítok az arcán, hogy ezzel is megpróbáljam a tudtára adni, mennyit is jelent ő nekem. Óvatosan érintem csak selymes bőrét, eszem ágában se lenne ártani ennek a lánynak. Tudom, hogy el kéne mondanom neki, mit érzek, de az... olyan piszkosul nehéz. Soha nem használtam még azt az egy szót, és valamiért nem is olyan könnyű kimondanom. Nem, ez se teljesen igaz... neki szívesen kimondanám. Bármikor. De épp ez az, ha az ember túl gyakran használja, elveszítheti az értékét. Vagy nem? Nem mintha tudhatnám, nem találkoztam vele sokszor, sőt.
- Meg akartalak lepni valamivel. Azt akartam, hogy legyen egy olyan különleges helyünk, amilyen különleges te is vagy. Oké, elismerem, annyira egyáltalán nem szép, mint te, de azért igyekeztem valamelyes otthonosabbá varázsolni, mint volt. Na persze, nem vagyok egy nagy lakberendező. – nem tudom takargatni, mennyire örülök, hogy tetszik neki a hely. Nem volt kis idő úgy kialakítani, ahogy most néz ki, tekintve, hogy eléggé lepusztult állapotban volt, mikor egyáltalán rátaláltam a helyre, de már az első pillanatban megfogott benne valami. Különlegesnek éreztem, és úgy tartottam, hogy ez még egy fontos hely lehet majd... kettőnknek. Mert nem kell ide senki más, csak mi.
- Van ám még egy meglepetésem, de azt csak később kaphatod majd meg. - kacsintok rá játékos vigyorral az arcomon, mert bizony készülök én ám még valamire, és... hazudnék, ha azt mondanám, nem izgulok miatta, de... ahhoz szeretnék megfelelő környezetet teremteni, és nem ilyen értelemben. Lexi legjobbat érdemli, szóval szeretném is azt adni neki. Szeretném őt boldoggá tenni, mindennél jobban. Ez mondjuk azért is furcsa, mert régen nem törődtem másokkal. Soha nem is érdekelt, hogy mi van másokkal. De ő, ő más. Éreztem már az első pillanatban. Szóval most, igyekszem is kimutatni, milyen hatással van rám. Óvatosan döntöm az ágyra, hevesen csókolva az ajkait. Fedetlen combjai látványa csak tovább gerjeszti a vágyamat, kezeim pedig piszok módon nem is állnak meg, mikor elérik ruhájának szélét, melyen túl teste már takarásban van. Ujjaim pimasz módon siklanak be akadálytalanul az anyag alá, hogy a bugyiját egyre lejjebb csúsztassák lábain. Egy darabig nem lesz rá szüksége, így félre is dobom. Utána ujjaim visszakúsznak az immár védtelenné vált területre, és miután bejárták combja belső részét, két ujjal elkezdem lábai között izgatni, körkörös cirógatással.
- Nedvesedsz, édes... - konstatálom elégedett vigyorral, majd úgy döntök, ideje megszabadítani őt attól is, ami még rajta van, így hát felültetem, hogy könnyedén megszabadíthassam csinos, és szexi öltözékétől, miközben ajkainak egy pillanatnyi nyugtot sem hagyok. Nyelvem vadul táncol, és simogatja az övét. Épp csak annyi időre szakadok el a szájától, míg kicsomagolom, mintha csak az ajándékom lenne. életem legszebb ajándéka. Miután a ruha is félrekerült, elkezdek végigcsókolni mellkasán, míg hátán végigsikló kezem kikapcsolja melltartóját. Erre se lesz egy jó darabig szüksége, így pántjainál fogva lehúzom róla, majd szabaddá vált hívogató kebleit kezdem bejárni nyelvemmel és ajkaimmal, újra hanyatt döntve őt az ágyon. Végre meztelenül fekszik alattam, és ilyenkor hálás vagyok az égnek, hogy Lexi nem jártas a telepátiában, mert vonzó testének látványától csak végképp cikázni kezdenek buksimban a piszkosabbnál piszkosabb gondolatok arra nézve, mit is csinálhatok vele... és hányszor. Mellei kényeztetése után masszírozni kezdem dombjait, míg ajkaim visszatérnek az övéihez, hogy ujjaim ismét lekússzanak rajta, és meg se álljanak, míg el nem érnek hozzá odalent, ahol csiklóját kezdik ingerelni, mialatt én szépen lassan áttérek nyaka csókolgatására.
Vissza az elejére Go down
I'm on the good side
Keep the magic in your heart!
Alexis P. Halliwell
...and my name is Alexis P. Halliwell
Hozzászólások száma : 11
Csalakozott : 2014. Jun. 29.
Tartózkodási hely : ❃ san francisco
Humor : ❃ kicsattanó

Dwarrol Street Empty
Témanyitás   Dwarrol Street EmptyPént. Júl. 11, 2014 5:51 am


Cam && Lexi
+18

Annyira szeretném, hogyha nem jönne vissza, mikor így eltűnik és nem is akarom, hogy valaha is visszatérjen, de ezt csak a fejemben zajlik le, mert nem gondolom ám így. Persze abban a pillanatban igen, mert a harag beszél belőlem azért amiét csak így itt hagy, de ennyi az egész. Amint végig gondolom rájövök, hogy nem akarom, hogy ne jöjjön vissza, azt akarom, hogy itt legyen velem és soha ne hagyjon el, de tudom, hogy ezt nem kérhetem tőle. Hogy én csak egy boszorkány vagyok, ráadásul egy Halliwell, akit utálnia kellene és megölnie, vagy bármi ilyesmi. Nem is nagyon értem, hogy miért nem tette még meg ezt, hiszen ő nagyobb bajba kerül, akkor is, hogyha az ő társai jönnek rá és akkor is, hogyha az én családom. Akárhogyan is nézem csak ő jár rosszul, vagyis ő jár a legrosszabbul és megértem, hogy nem akar kockáztatni. Akkor is megértem, ha fáj, hogy így elmegy és valahol máshol van el, máshol érzi jól magát. Fáj ha arra gondolok, hogy valaha találni fog magának mást helyettem, valakit, aki inkább hozzávaló, de tudom, hogyha az úgy történik, akkor úgy is kellett lennie.
-És abba nem gondolsz bele, hogy engem pont te bántasz azzal, hogy itt hagysz? Nem szép dolog ezt az orrod alá dörgölnöm, hiszen igazad van, hogy elmész, nem kockáztatod, hogy rosszul járj te is, de akkor is fáj. Nagyon is.-nem akarok mindent a fejéhez vágni, amit érzek, nem az nem lenne szép dolog és én nem vagyok rossz ember, hogy ezt tegyem. De ez volt az a pont, ahol valamennyit ki kellett magamból adnom. Hagytam, hogy egy ideig keze arcomon legyen, de aztán kicsit elhúzódtam. Szeretem őt, ehhez kétség sem fér és vele akarok lenni, ezért is olyan rossz, hogy csak így eltűnik olyan sokszor. Felfogtam, hogy kockázatos üzennie, meg minden, de akkor legalább mondja el ilyenkor, hogy számítsa arra, hogy el fog tűnni és ne azt mondja, hogy itt marad velem, mert az hazugság és én nem szeretem, ha hazudnak nekem.
-Ennél jobb nem is lehetne. Ez tökéletes Cameron.-már nem is tudom miért haragudtam rá, semmi sem érdekes, elborít a szerelem teljesen, ennyit még sosem fáradt értem senki. Lehet nem volt olyan nagyon sok idő, nem tudom, vagy nem volt nagy munka, de nekem úgy tűnik, hogy sokáig szenvedhetett vele, ezért is örülök annyira, hogy mégsem hagytam ma ott. Nem gondoltam volna, hogy ő bármikor is ilyet fog tenni értem, de megtette és ezzel elérte, hogy csak jobban oda legyek érte, pedig azt hittem, ennél jobban nem lehetnék az övé.
-Miért?-konyult le ajkam, de azért nem gondoltam komolyan, tudok várni még ha kíváncsivá is tett. Nem szoktam nyafogni hisztizni és ha ő azt mondja, hogy majd megtudom, akkor megtudom és várok rá, hiszen tudom, hogy vele nincs értelme ezen vitatkozni, úgyis az lesz, amit ő akar, nem tudok ellenkezni ebben vele. Ahogy abban sem, hogy ledönt az ágyra, bár ebben nem is akartam, jó tudni, hogy felettem van és igazából teljesen kiszolgáltatott vagyok per pillanat és azt tesz velem, amit akar, de nem félek ettől, hiszen tőle sem félek. Lehet az lenne a legokosabb, menekülni előle, hiszen bármit tehet ellenem egy ilyen helyzetben, de akkor már rég tehetett volna ellenem. Elég sok alkalma lett volna már rá, sőt még védtelenebbnek is látott mégsem tette. ez azért jelent valamit. Nagyon jó csókolni őt, nem is akarok mást tenni, de ő persze ennél nem áll meg, és megszabadít a bugyimtól, ami bevallom engem is egy kicsit zavart, de azért utcára nem fogok anélkül menni, otthon okés, hogy nincs rajtam, de az utcán...rosszabb lennék, mint a sarki lányok, de komolyan. Ujjai simogatására csak halk sóhaj hagyja el ajkaimat, ami nem jut messzire, hiszen csókját még mindig sikerült élveznem, bár nem sokáig, mert elszakad tőlem, hogy zavarba hozzon egy rövid mondattal.
-Milyen jó, hogy észrevetted.-vigyorogtam egy kicsit, de nem sokáig tart ez az állapot, mert felültet, hogy leszedje rólam a ruhámat, ami még rajtam van. Örülök, hogy nem szakad el egyből az ajkaimtól, csak mikor muszáj, hogy leszedje a ruhát rólam. Nagyon jó, igazán élvezem, hogy itt van velem, azt pedig még inkább, ahogy csókol, ahogy nyelve az enyémmel játszik, mindent imádok, és hevesen viszonozom, és lehet pont emiatt esik meg, hogy meg-meg harapom az alsó ajkát néha, pedig nem direkt csinálom. Amikor a melltartóm is lekerül, egy kicsit úgy érzem, hogy elpirulok, de ez nem teljesen igaz. Annyiszor látott már meztelenül, hogy már nincs értelme annak, hogy itt piruljak előtte. Nem szégyellem magam, tudom, hogy nem én vagyok a legjobb nő, vagy bármi ilyen, de tudom azt is, hogy ő neki így vagyok jó. Ha nem így lenne, akkor nem lenne most itt velem, hanem egy dúsabb keblű nővel élvezné a ma esté, nem itt lenne felettem és nem az én mellemet csókolgatná, ami nagyon jó. Sőt ez nem is kifejezés, túlságosan is jó, ezért sem bírom nyögés nélkül, nem megy, akármennyire is próbálom. Nem sokára újra ajkaimon érzem az ő ajkait, de nem élvezhetem ezt sokáig, mert újra elindul lefelé ajkai is és az ujja is, mert hamarosan lent érzem, mire megint csak nyögni tudok. Nem hiszem el, hogy ennyire hiányzott a ez, eddig fel sem tűnt. Muszáj kicsit magamhoz rángatnom, a felsőjénél fogva, hogy jelezzem neki, hogy szedje már le magáról, ne csak én legyek már ennyire meztelen, az már feszélyezne engem is.

Words: 877 ❃ Music: cause your sex takes me to paradiseRuha ❃ Notes: nothing



_________________
When everything's wrong

You make it right

Vissza az elejére Go down
I'm on the Dark side
Keep the magic in your heart!
Cameron Ramsay
...and my name is Cameron Ramsay
Hozzászólások száma : 10
Csalakozott : 2014. Jul. 09.
Tartózkodási hely : San Fransisco
Humor : Elvont

Dwarrol Street Empty
Témanyitás   Dwarrol Street EmptyPént. Júl. 11, 2014 11:14 am

Dwarrol Street Tumblr_mgre9clmoV1rdbd0qo5_250

Lexi & Cam




+ 18 hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem fájnak a szavai, de ugyanakkor teljesen jogosak is, így nem lenne értelme vitatkoznom vele. A legjobban az fáj az egészben, hogy teljesen igaza van. Annyira el voltam foglalva a biztonságának megőrzésével, hogy mindeközben egyszer se fordult meg a fejemben, hogy ezzel mennyi fájdalmat okozok neki. Csak nyelek egyet, ahogy hallgatom a szavait, és közben az arcán fürkészem. Nem tudom, hogy a telepátiám részt vesz-e ebben, vagy csak én látom bele, de most tükröződnek is szép szemeiben az elmúlt hetek fájdalmai. A bánat, a düh, amit irántam ezidáig magában gyűjtött. Mind-mind teljes jogú.
- Bocsáss meg! Tudom, pofátlanság ezt kérnem ezek után... de tényleg, őszintén sajnálom, és ígérem, soha többé nem fogok neked fájdalmat okozni. Nincs semmi, ami elszakíthatna tőled. Túl vak voltam... a körülményekkel foglalkoztam, nem azzal, aki a legfontosabb. Ez pedig te vagy. – miután elhúzódott, visszahúzom magamhoz, és megint megérintem az arcát. Mélyen nézek a szemébe, hogy lássa komolyan gondolom. Basszus, ha csak sejtené, mennyire hevesen ver a szívem minden egyes pillantásától, és hogy legszívesebben most megcsókolnám, és sosem válnék el az ajkaitól, csak néha, hogy végigpuszilhassak azon a szép arcán, a nyakán, aztán pedig visszatérjek a szájához, mert mégis csak elegendő időt töltenék el addigra az ajkai nélkül, és muszáj lenne megint éreznem őket. Nincs több hazugság, nincs több eltűnés. Csak ő és én. Semmi más nem fontos. Semmi a világon.
- Örülök, hogy tetszik. Nem tükrözi eléggé azt, amit te irántad érzek, de azért igyekeztem valamelyest ezzel az oldalammal kifejezni. – kicsit talán el is pirulok, mivel meglehetősen sikerül zavarba jönnöm, hiszen még egyetlen nőnek sem csináltam ilyet, soha nem érdekelt, mások mit gondolnak rólam, vagy mit éreznek irántam, de Lexi mindenkinél fontosabb az életemben, és nem akarom elveszíteni. Más nő nem is érdekelne úgy, mint ő. Ő tesz boldoggá, ő tett azzá, aki... aki most itt áll előtte. Mert míg meg nem ismertem, soha nem voltam ilyen.
- Mert még nem érzem megfelelőnek a pillanatot. - vigyorom még jobban kiszélesedik, de ezek után már más felé terelődnek el a gondolataim. El vagyok foglalva azzal, hogy teljesen levetkőztessem őt, és miután már meztelenül fekszik alattam, élvezettel telve simítok végig formás combján, ujjaim áttérnek a belsejére és el is simítanak a legintimebb területéig, de végül ott direkt nem érintik meg, helyette visszafordulnak. Szeretném kicsit húzni az idegeit, és korbácsolni a vágyait, amennyire csak az lehetséges. Bár a nedvességéből ítélve a vágyaival már így sincs probléma, és a fejemben már azt is megterveztem, mi lesz a következő lépésem. megérdemli a kényeztetést, amiért elmentem, és amúgy is... nagyon rég kényeztettem már.
- Mi lenne ha segítenék rajta picit? - jelentőségteljes pillantással nézek fel melleiről az arcára. Leveszem magamról az ingemet, hogy ne csak róla kerüljön le ruha, majd kicsit jobban széthúzom a lábait, hogy odaférhessek, és teljesen lecsúszva végigcsókolok a testén, majd megnyalom őt odalent. Először csak egy kis területen, aztán nyelvem hegyével a csiklóját kezdem érezni, hogy aztán teljes nyelvemet hozzányomva odalent, végigsúroljak vele szeméremdombján, alaposan megszabadítva azt a területet nedvessége egy részétől, majd nyelvem hegyével csúszom vissza rajta, és lassan belé hatolok. Lassan kezdem csak mozgatni benne, bár el kell, hogy ismerjem, ez még nekem is fantasztikus érzés. Vagy annak köszönhető, hogy borzasztó régen érezhettem már ily módon a testét? Azt viszont most eldöntöttem, hogy a korábbiakkal ellentétben most nem fogok leállni. Nem, nyelvemmel fogom elröpíteni a csúcsig, legalábbis első körben. Így aztán még mélyebbre csúsztatom benne nyelvem, és sokkal hevesebben kezdem el mozgatni, a tempóm is egyre vadabbra vált, kezeim közben a lábait simogatják. Felizgat a gondolat, hogy ilyen kiszolgáltatott, én pedig úgy bánok a testével, ahogy kedvem tartja. Szóval, remélem felkészült, mert én itt ma többször is a csúcsra fogom ám repíteni, ahogy most nem is állok le, szenvedélyesen kényeztetem nyelvemmel, érzékien nyalom őt, de persze közben minden egyes rezdülésére és apró reakciójára odafigyelek. Szeretném, ha ez az este az övé lenne. Én pedig teszek is róla, hogy csak róla szóljon.
Vissza az elejére Go down
I'm on the good side
Keep the magic in your heart!
Alexis P. Halliwell
...and my name is Alexis P. Halliwell
Hozzászólások száma : 11
Csalakozott : 2014. Jun. 29.
Tartózkodási hely : ❃ san francisco
Humor : ❃ kicsattanó

Dwarrol Street Empty
Témanyitás   Dwarrol Street EmptyVas. Júl. 13, 2014 12:07 am


Cam && Lexi

+18

Haragszom rá, ezért sem tudom visszafogni magam, csak úgy dőlnek belőlem a szavak, amik annyi ideje kavarognak bennem. Mindig mikor itt hagy átfutnak ezek a gondolatok az agyamon, hogy miért teszi, miért kell engem bántani, és miért mondja, hogy amiatt megy el, hogy nekem ne essen bajom. Mindig mikor elmegy minden este sírva alszom el, és napközben is csak nehezen tudom tartani magam, mert mindenről ő jut eszembe. Ilyenkor ki nem állhatom, utálom, hogy ennyire beleköltözött a fejembe, hogy a gondolataim kilencvenkilenc százaléka csak róla szól. Szeretném elmondani valakinek, hogy tudjon tanácsot adni, hogy mit tegyek, de nem tehetem, azzal elárulnám magunkat és őt bajba is sodornám, pedig azt nem szeretném.
-Bocsássak meg....mindig ugyanez van. Mindig. Mégis folyton elmész. Értem én, hogy nem akarsz bajba kerülni, meg engem sem akarsz bajba sodorni, de ez így nem jó. Valami más mód kellene erre, vagy...el kéne felejtenünk egymást.-könnyek szöknek a szemembe, ezt nagyon nem szeretném, de már kezdem úgy érezni, hogy így is olyan, mintha nem lennénk együtt. Szeretem, már annyira, hogy fáj, de ezt már nem tudom elviselni. Hogyha nem menne el állandóan, akkor semmi bajom lenne, sőt én lennék  legboldogabb ember a világon, de így rossz. Most nem húzódom el tőle, az túl fájdalmas lenne, mert szeretem, ahogy megérint, ahogy rám néz, ilyenkor kívánatos nőnek érzem magam, olyannak aki kelhet bárkinek is. Ezt mindig eléri, mellette vagyok boldog, nélküle nem vagyok önmagam, ezért sem szeretnék tőle elválni, de ha ez nem megy akkor sajnos muszáj lesz. Csak ne kéne ezt tenni, már a gondolatától is rosszul vagyok.
-Ne légy butus, ez gyönyörű lett.-teljesen meg vagyok hatva, senki sosem fáradozott még ennyit értem, senki sem akart még ennyire a kedvemben járni, de ő...istenem tényleg belé szerettem, nem akartam, de megtörtént. Sosem akartam szerelembe esni, tudtam, hogy az egy idő után felemésztene engem, és az, ami anyámmal történt, arra tanított, hogy a rossz oldalon ne keressünk partnert. erre én ott találtam meg őt és nem akarok elszakadni tőle soha. Boldog vagyok vele, boldogabb, mint eddig valaha.
-És milyennek is kéne lennie a megfelelő pillanatnak?-nézek r oldalra biccentett fejjel, de hamarosan ennek már nincs értelme, hiszen, ahogy lekerül a ruhám simogatása jobban lefoglal. Csalódott nyöszörgés hagyja el ajkaimat, mikor lent simogat, de nem érint meg, ezzel kínozva engem, de tudtam, hogy nem kapom meg egykönnyen. Mindig is szeretett kínozni, amivel engem az őrületbe kergetett, de bevallom attól még élveztem mindig is ezt. Neki sosem mondtam, de mindig észrevehette abból, hogy sokkal nedvesebb lettem, bár elég volt az ilyen pillanatokban rám néznie hatalmas barna szemeivel és már teljesen az övé voltam.
-Ezen már nincs mit nagyon segíteni.-tekintetem az övébe fúrom, de nem sokáig marad ez így, hiszen amint lefelé halad testemen inkább másfelé nézek, mert ha őt nézem, csak fokozódik a vágyam. Ahogy megérzem lent, nem csak egy sóhajt szakad fel belőlem, de még mindig nem tudok teljesen ránézni, mert tudom, hogy akkor már nem tudnám magam kontrollálni és nem csak sóhajtoznék, hanem nyögéseim is kiszöknének, amit még nem szeretnék. Persze ezzel nem tudok sokáig így maradni, hiszen ahogy magamban érzem nyelvét egy kisebb nyögés jut ki ajkaimon, és itt már képtelen is vagyok másfele nézni. Így eleinte őt nézem, amint koncentrál, de ezzel csak azt érem el, hogy hangosabban nyögjek és kezeim hajába vándoroljanak. Az érzés, ahogy mozog, elveszi az eszemet, nem tudok másra gondolni képtelen vagyok, úgy meg főleg, hogy érzem, hogy nagyon közel vagyok már a csúcshoz, pedig még alig csinált valamit. Ennek lehet az az oka, hogy rég voltunk így együtt, nem tudom, de abban biztos vagyok, hogyha így folytatja nem fogom sokáig és annak érdekében, hogy ezt tudtára adjam erősebben fogom barna tincseit, remélem ebből érti.

Words: 607 ❃ Music: cause your sex takes me to paradiseRuha ❃ Notes: i love you <3



_________________
When everything's wrong

You make it right

Vissza az elejére Go down
I'm on the Dark side
Keep the magic in your heart!
Cameron Ramsay
...and my name is Cameron Ramsay
Hozzászólások száma : 10
Csalakozott : 2014. Jul. 09.
Tartózkodási hely : San Fransisco
Humor : Elvont

Dwarrol Street Empty
Témanyitás   Dwarrol Street EmptyVas. Júl. 13, 2014 8:31 am

Dwarrol Street Tumblr_mgre9clmoV1rdbd0qo5_250

Lexi & Cam




+ 18 Csendben hallgatom végig, amit mond, és a gyomrom egyre jobban kezd görcsbe rándulni, főleg az utolsó mondatától. Szerintem még a vér is eltűnt az arcomból. Még hogy elfelejteni, Őt? Nem, arra képtelen lennék. Nem tudom, mit csinálnék nélküle, azt pedig még elképzelni sem tudom, hogy valaha is elfelejtsem őt. Az egyszerűen lehetetlen. Annyira elképesztő... gyönyörű, okos, vicces, és lehengerlően aranyos lány. Komolyan, hozzá hasonlót még sosem ismertem előtte, és egy lány se volt még ilyen hatással rám. Mikor csak ránézek, a szívem felgyorsul, az arcomat valami leírhatatlan módon melegség árasztja el, és a szám automatikusan és megállíthatatlanul húzódik mosolyra, amikor ő is mosolyog. Nem telik el úgy nap, hogy ő ne jutna az eszembe. Sőt, nem telik el úgy nap, hogy ne ő tenné ki a gondolataim nagy részét. De ezt én egyáltalán nem bánom. Mikor elkezdődött ez az egész, akkor még meglehetősen furcsálltam, hogy mi lehet ez az érzés, és hogy lehet ez ennyire intenzív, de ma már... nem lenne teljes az életem Alexis nélkül.
- Soha többé nem megyek el, Lexi. Te vagy életem legfontosabb pontja, én... teljesen beléd... beléd szerettem. Nincs még egy olyan ember a világon, aki többet jelentene nekem mint te. Soha többé nem fogok ilyen fájdalmat okozni neked. Hülye voltam. De szerelmes vagyok beléd, és nem bírnám ki, ha nem látnálak többé. – a hangom is egyre kétségbeesettebbé válik, és ettől még én is meglepődök. Fogalmam sem volt róla, hogy egyetlen mondat valaha is ilyen hatással lesz rám, de érzem, hogy a gyomromban keletkezett gombóc mintha a torkomba ugrott volna, hogy fojtogatóan szorítsa el azt. A szemeim égni kezdenek... idegesít, de csak azért sem nyúlok oda, az úgy sokkal cikibben nézne ki, főleg Lexi előtt. Nem, nem akarom elengedni őt, és ezt jelképesen is kimutatom, mert ahogy befejeztem mondandóm, derekára fonódnak az ujjaim, és szorosan magamhoz ölelem. Karjaimba zárom, olyan határozottan, hogy érezze, többé nem fogják elengedni ezek a karok. Hülye voltam, égetni való hülye, hogy ezt teszem a világon a legcsodálatosabb lánnyal, ahelyett, hogy jobban megbecsülném. Soha többé nem fogom elkövetni ezt a hibát.
- Akkor tényleg nagyon örülök. Már korábban is elhoztalak volna ide, de eltartott egy darabig, mire sikerült egy kicsit kipofoznom. – nézek körbe vidáman. Na igen, azért én is tudom, hogy ez nem egy ötcsillagos szálloda, de igyekeztem lakájosra berendezni, hogy tényleg otthonos, és békés légköre legyen, ne pedig hűvös, és visszataszító, mint amilyen akkor volt, amikor ráleltem erre a helyre. Most pedig, mikor körbenézek, Ő jut róla az eszembe. Az, hogy mennyire odavagyok érte, és hogy mennyi mindent megtennék az ő kedvéért.  Tényleg, csak egy szavába kerülne, hogy mit szeretne, és máris teljesíteném neki. Az övé lett a szívem... amiről azt se tudtam, hogy van.
- Majd kiderül, mikor odaérünk. Az is lehet, hogy még ma este eljön. Ki tudja? - továbbra is mosolygok, és kezdem magamat egy kicsit hülyén érezni emiatt, mivel úgy vigyorgok mióta találkoztunk, mint valami vadalma. De nem tehetek róla,  mert egyszerűen leírhatatlan, hogy mennyire örülök neki, ahogy az is, hogy mennyire felpörgeti a pulzusomat az, hogy végre meztelenül fekszik alattam. Olyan rég voltunk már így együtt, hogy fizikailag is fájt a hiánya, és a vágy, ami most szépen lassan kezd szétáradni a testemben, elemi erővel hat rám, mindazonáltal azért igyekszem magamat visszafogni, hogy ne csak önző, mohó módon rávessem magam, hanem az ő vágyaival is foglalkozni szeretnék. Minden kéjes kívánságát szeretném ma este kielégíteni. Azt akarom, hogy ezt az estét sose felejtse el, és lehet önző vagyok emiatt, de én akarok lenni a legjobb férfi az életében, akivel lefekszik. Aki odafigyel rá, gyengéd vele, és megad neki mindent. Szeretnék ez én lenni neki.
- Csak bízd rám magad! - mondom, elmosolyodva a megjegyzésén. Nagyon aprólékosan csókolom végig a bőrét, ahogy haladok egyre lejjebb a lábai közé, ahol nyelvemet kidugva végignyalok rajta, lassan, kínzó tempóval, mégis érzékien hozzányomva a nyelvemet, de nedvességének érzése ahogy hozzáérek nyelvemmel, elveszi az eszemet. Teljesen megrészegít, így aztán pillanatokkal később már a testében mozgatom a nyelvemet. Az érzés, hogy a testében mozoghatok, leírhatatlan. Vadul nyalom őt, minden egyes apró ponton megérintve őt belül, nyelvemmel meg is találom a g pontját, és elszántan kezdem ott izgatni, hogy azon keresztül növeljem az élvezetét. Nyögései teljesen felizgatnak, és csak hevesebben mozgatom tőlük a nyelvemet, hogy még inkább növeljem a gyönyört, amit most él át. Érzem az ujjait a hajamban, és ettől a hevességem csak tovább fokozódik. Ujjaim megindulnak selymes bőrén, és felfelé simítanak formás combjain, egészen a derekáig. Imádom őt simogatni, egész nap el tudnék ujjaimmal kalandozni a testén akár. Gyönyörű. Még ha nem is hiszi el nekem... és igen, érzem az erősebb fogást a hajamban, értem a célzást. Ezért begyorsítok. Az enyém vagy, Alexis, ez az este pedig csak a miénk. Én pedig mindent meg fogok neked adni, szerelmem. Mindent.



I love you more <3
Vissza az elejére Go down
I'm on the good side
Keep the magic in your heart!
Alexis P. Halliwell
...and my name is Alexis P. Halliwell
Hozzászólások száma : 11
Csalakozott : 2014. Jun. 29.
Tartózkodási hely : ❃ san francisco
Humor : ❃ kicsattanó

Dwarrol Street Empty
Témanyitás   Dwarrol Street EmptySzer. Júl. 16, 2014 6:05 am


Cam && Lexi

+18

A szavak csak úgy jöttek belőlem, olyanok is, amiket nem akartam kimondani, mert tudtam, hogy meg fogom bánni. Az utolsó mondatom meg is bántam, pár pillanattal később, de nem mondtam, hogy nem fordult ez meg a fejemben. Szeretem, nála jobban sosem szerettem senkit, senki iránt sem éreztem ilyet. Persze a családom is szeretem, de az más fajta szeretet. Nem akarok mindig velük lenni, nem csalnak minden pillanatban mosolyt az arcomra és nem sírok miattuk éjszakákon át. Tényleg szeretem, de ez nekem sok. Annyit van tőlem messze, hogyha összeszámolnánk, kiderülne, hogy többet voltunk külön, mint együtt, ami nem hiszem, hogy a mi kapcsolatunknak jót tenne. Mindig mikor elmegy arra gondolok, hogy soha többet nem jön vissza, mert talált magának valakit, akivel nem kell bujkálnia, nem kell félnie, hogy lebukik és bajba kerül. Ilyen nő kellene neki tudom, mert ez nem egészséges, de nem tudom elengedni ő, elfelejteni. Rosszul vagyok a gondolattól, hogy valaki mással látom őt boldognak, azt meg egyenesen elképzelhetetlennek tartom, hogy én boldog legyek nélküle. Nekem csak ő kell és senki más.
-Nem fogod ezt betartani, mert ha gond lesz úgyis menekülni fogsz, amit meg is értek, hiszen én sem akarnám, hogy megöljenek, vagy bármi ilyesmi. Szeretlek, nagyon, de ez így nem egészséges. Nem tudnék nélküled élni, de lehet meg kellene próbálnunk.-szemeim könnyben úsztak, ezért nem is tudtam felfogni, hogy kimondtam azt a bizonyos szót, amit eddig csak a családom körében mondtam. Nem szoktam ezt használni, nem olyan szó, amivel az emberek csak úgy dobálóznak, legalábbis szerintem. Az igazat megvallva, nagyon régóta tudom, hogy ezt érzem iránta, csak eddig képtelen voltam elmondani neki, nem mertem, mert féltem, hogy nem így érez. De most elmondta, hogy de, és ezért is van az, hogy kisebb hezitálás után viszonozom csak ölelését, nem pedig ellököm magamtól. Karjai között teljesen megnyugszom és úgy ölelem, mintha soha nem akarnám elengedni, mert ez igaz is, ha tehetném örökké így maradnék vele.
-Akkor megérte, hogy ennyit fáradoztál vele, mert nagyon tetszik.-nagyon széles és boldog mosoly volt arcomon, mert tényleg hihetetlenül boldog voltam. Sosem érdekeltem még senkit sem annyira, hogy ilyet csináljon értem, de sose akartam ezt. Nem vagyok az a romantikus fajta és általában, ha valaki valami olyat akart tenni értem, akkor rosszul reagáltam le. Most ezt nem akartam elrontani és szerintem nem is tettem, mert tényleg csak mosolyogni tudtam, hogy ennyit képes volt megtenni értem.Az ilyen dolgok után képtelen lennék nem odalenni érte, meg vissza, túl aranyos hozzám.
-Szerintem te is kíváncsi vagy a reakciómra, szóval lehet jobb lenne, túl lenni rajta mielőbb, nem?-kérdeztem rá felvont szemöldökkel, de hamar el is felejtettem, hogy mit is akarok belőle kiszedni, annyira elfoglalt az, hogy meztelenül feküdtem alatta és élvezzem, amit tesz velem. Annyira jó ebben az egészben, már el is felejtettem, hiszen olyan rég volt már arra esélyem, hogy ezt élvezzem. Persze találhattam volna magamnak valakit, aki fele annyira sem lett volna jó, mint ő, csak egy kis elterelés lett volna, de én nem ilyen vagyok, nekem ez nem kell.  Én csak vele akarom ezt átélni, vele akarom tölteni ezeket a pillanatokat és csak ő láthat meztelenül, és ennyire kiszolgáltatottan. Nem szeretnék más előtt ilyen helyzetben lenni, akkor sem, ha egy oldalon állunk. Belém nevelték a bizalmatlanságot, és eleinte benne sem bíztam, de nagyon hamar kivívta bizalmamat, hiszen ha nem így lenne, a közelébe sem mennék. De én szeretek vele lenni, és bízok benne, az életem is rábíznám, és még a legkiszolgáltatottabb pillanatomban is szívesen lennék vele. A nővérem biztos azt mondaná, hogy csak a bizalmamba akar férkőzni és azért van velem, de milliónyi alkalma lett volna arra, hogy végezzen velem, de nem tette, ami csak jelent valamit.
-Másra nem is bíznám.-tényleg nem, képtelen lennék magam mással elképzelni ilyen helyzetben, de szerintem ez normális ilyenkor. Annyira hihetetlen nekem, hogy egy ilyen pasinak, mint neki, pont én kellek. Hogy én vagyok az, akivel itt van és csókolgatja, vagy épp nyalogatja. Istenem, hogy mikre képes a nyelvévek, hihetetlen, hogy ennyire ügyes, erre mindig rácsodálkozom, csók közben is, és ilyenkor is, mikor lábaim közt foglal helyet. Tudom, hogy nem fogom így sokáig bírni, hiszen rég voltunk már együtt és bevallom, hogy azt sem tudom elképzelni, hogy én ezt magamnak csináljam, mert az úgy nem jó, ez Cameron dolga és ha kell akármeddig képes vagyok rá várni, csak a testem jelzi már a hiányát. Ezért most nem tudom visszafogni a nyögéseimet, ahogy hevesen mozog bennem, és ujjaimat is képtelen vagyok meggátolni, hogy tincsei közé túrjanak, kifejezve, mikor közel kerülök a csúcshoz. Abba reménykedtem, hogy mikor jelzek megáll, de nem ezt tette, csak gyorsított, amivel meglepett, de nem is foglalkoztam sokat vele, mert éreztem hasam aljában, azt a kellemes bizsergető érzést, ami lassan áthaladt egész testemre és minden testrészem kezdett lezsibbadni. Szememet lehunyva hajtottam fejem hátra, emeltem meg a hátam és nyögtem hangosan a nevét, mikor az orgazmus áthaladt a testemen. Jó ideig tartott ez a kellemes zsibbadság, de nem zavart, élveztem, de amikor már alább hagyott, akkor is remegett a lábam ás minden végtagom gyenge volt. Na most vagyok kiszolgáltatott, nem eddig voltam az.

Words: ### ❃ Music: cause your sex takes me to paradiseRuha ❃ Notes: ha hibás bocsi, telefonról írtam



_________________
When everything's wrong

You make it right

Vissza az elejére Go down
I'm on the Dark side
Keep the magic in your heart!
Cameron Ramsay
...and my name is Cameron Ramsay
Hozzászólások száma : 10
Csalakozott : 2014. Jul. 09.
Tartózkodási hely : San Fransisco
Humor : Elvont

Dwarrol Street Empty
Témanyitás   Dwarrol Street EmptySzer. Júl. 16, 2014 11:21 pm

Dwarrol Street Tumblr_mgre9clmoV1rdbd0qo5_250

Lexi & Cam




+ 18 Nem szólaltam meg. Semmi sem mondtam, csak fürkésztem azokat a gyönyörű íriszeket, és vonzó ajkait, melyekből most csak úgy dőltek a szavak, s melyek hatására a levegőt egyre hűvösebbnek éreztem, miközben a gyomrom egyre kisebb gombóccá kezdett zsugorodni. Fogalmam sem volt róla, hogy valaha is fognak szavak ennyire fájni. Nem, nem azok fájnak. Hanem azok, hogy én okoztam ezt. Miattam mondja ezeket, én pedig még csak azt sem tudom mondani, hogy teljesen jogtalanul mondja őket. Én voltam az, aki elment. Én voltam, aki itt hagyott egy ilyen fantasztikus lányt. Mindez pedig hiba volt a részemről. Egy őrületes hiba. Valahogy szeretném meggyőzni őt erről, szeretném, ha tudná, hogy bármi történjék is, én nem fogok elmenni többé. Soha többé nem hagyom magára. Eleget voltam távol tőle, ideje végre élni az életemet, és ezt szeretném azzal megtenni, aki a legtöbbet jelenti a számomra, ez pedig határozottan ő. Nem éreztem még és soha nem is fogok így érezni más iránt. Szerelmes vagyok belé, és bármit megtennék érte. Éppen ezért kavarnak fel annyira a szavai. Sőt... már-már kicsit fel is kapom a vizet a felfedezésére, és ahogy szólásra nyitom a számat, megragadom két karját. Nem erősen, nem akarok neki fájdalmat okozni, mégis ujjaim ezúttal határozottan fonódnak rá, amennyire csak lehet, közel húzva magamhoz. Érzem, hogy teste szinte az enyémnek préselődik, és most próbálok nem ezzel a kellemes érzéssel foglalkozni.
- Akkor most jól figyelj rám, mert csak egyszer mondom el! Nincs semmi, ami arra bírna, hogy elmeneküljek. Ha gond lesz, megtalálom a módját, hogy megoldjuk. Együtt. De inkább meghalok, semmint, hogy elhagyjalak megint. Ahogy most sem mentem volna el, ha nem arról lett volna szó, hogy te kerülhetsz veszélybe. Azt hiszed érdekel a saját épségem? Én csak egy warlock vagyok, értem egyáltalán nem lesz kár, ha megölnek, te viszont sokkal értékesebb vagy nálam. Meg kellett róla bizonyosodnom, hogy nem vagy veszélyben. De képtelen vagyok nélküled élni, szóval vállalom a kockázatot, bármi jöjjön is. – a korábbi kétségbeesés eltűnik a hangomból, és helyét magabiztosság veszi át szavaimban. Bár a szemeim még mindig égnek, és lefogadom, megjelentek benne a könnyfátylak Lexi szavai hatására, melyeket még mindig legszívesebben egy ingerült mozdulattal dörzsölnék ki onnan, de most nem teszem. Nem mozdulok, csak őszintén nézek a lány szemeibe, hogy éreztessem vele, mennyire komolyan gondolom, amit mondtam. Ujjaim, melyek határozottan fogták meg karjait, most ellazulnak rajta, és gyengéd érintésükkel haladnak felfelé vállaihoz, hogy azokról leesve végigsimítsanak hátán, és így magamhoz öleljem őt. Hajából kellemes illat szűrődik az orromba, az ő tipikus illata, amit nem lehet semmivel sem összetéveszteni. Mintha a legszebb virág legédesebb nektárjának illatát érezném. Megnyugtat, hogy nem lök el magától, helyette viszonozza az ölelésemet. Soha nem akarom elengedni, és ezt ölelésemmel ki is mutatom, ahogy szorosabban átkarolva a füléhez hajolok, és egyetlen szót suttogok hallójáratába. Egyetlen szót, melyet eddig sosem használtam még senki felé, de életbevágó, hogy tudjon róla. Könnyű szó, mégis pokoli súlya lehet. A súly azonban most egyáltalán nem teher számomra. A súly jelzi azt, amit iránta érzek, és ez az egy dolog, mit suttogva most tudtára adok: szeretlek.
- Örülök, hogy tetszik. Ez lesz a mi közös helyünk, erről csak te tudsz meg én. – viszonozom én is széles mosolyát, mivel leírhatatlan boldogsággal tölt el, hogy tényleg ennyire tetszik neki. Tudom, hogy nem ezt a stílust szokta meg tőlem, de ha teljesen őszinte akarok lenni, akkor ő egy teljesen új oldalra mutatott rá bennem. Mintha az, amit iránta érzek, teljesen újjá formálna, és olyan dolgokra világítana rá, amikre eddig magam sem gondolta volna. Például ez a lakberendezéses dolog határozottan nem volt soha az én stílusom, de inspirált az, hogy neki ezzel remélhetőleg örömet okozok és így már nem is volt a dolog annyira elviselhetetlen, sőt. Meglehetősen élveztem úgy berendezni ide a dolgokat, hogy közben végig őrá gondoltam.
- Igen, kíváncsi vagyok, viszont ha türelmes leszel... ki tudja... az is lehet, hogy már ma este megtudod. - kacsintok rá, tetszik, hogy ilyen kíváncsivá sikerült tennem, és valóban, meglehetősen izgulok, hogy mit fog majd szólni ahhoz a másik dologhoz, de azzal még várni szeretnék egyelőre. Most úgyis van mivel foglalkoznunk, egymás, nevezetesen. Elképesztően gyönyörű, és tudom, akárhogyan is hajtogatnám neki ezt, soha nem hinné el nekem, mert neki elég idegesítő mániája, hogy leértékeli magát. Pedig csak egyszer, csak egyetlen egyszer, látná úgy magát, ahogy én látom őt... többé nem lenne kérdéses, miért vagyok belé ennyire szerelmes. Ahogy alattam fekszik, meztelenül, olyan védtelen érzést kelt, de én sosem ártanék neki. nem használnám ki az ilyen helyzeteket, holott tisztában vagyok vele, hogy fajom többi tagja előszeretettel végezne vele, amint meglátná egy gyenge pillanatát. De én nem. Képtelen volnék bántani, még a gondolatra is rosszullét fog el. Vágyai mértékéből ítélve, komolyan hiányozhattam neki. ez pedig simogatja a lelkemet... jah, a sötét lelkemet. Olyan szép lány, simán találhatott volna akárki mást helyettem, amíg távol voltam, valószínűleg még egy jobb srácot is találhatott volna helyettem. De nem. Ő nem olyan. Várt rám. Ez pedig nekem mindennél többet jelent. Basszus... tényleg halálosan szeretem őt. Szeretem a nyögéseit, ahogy kifejezi gyönyörét, amit én okozok neki, szeretem, ahogy most a hajamba túr.
- Ennek nagyon örülök. - nem is bírnám elviselni, ha mással látnám együtt. Persze, nekem az ő boldogsága a legfontosabb, és ha ezt a boldogságot esetleg más mellett találná meg, én azt is elfogadnám. Fájna, persze, de elfogadnám. Az viszont mértéktelen örömmel tölt el, hogy láthatóan én tudom olyan boldoggá tenni őt. Én vagyok az, aki lefejtheti róla a ruháit, és végigcsókolhat meztelen testén. Nem is kellene nekem soha más nő. Sose tekintenék rá úgy, mint ahogy Lexire tekintek. Egek, milyen fantasztikus a teste! Egyenesen élvezem őt nyalogatni, elírhatatlan érzés, ahogy nedvessége a nyelvemet éri, ahogy benn mozoghatok szűk testében, és közben hallhatom élvezet teljes nyögéseit. Nyelvem hegyével megtalálom benne g pontját, és fáradhatatlanul ostromolni, cirógatni kezdem azt. Tudom, hogy azon keresztül mindig erőteljesebb orgazmus robban a testébe, bár azzal is tisztában vagyok, hogy hangosan sosem vallaná be nekem, mennyire jól csinálom. Egy piszkos pillanatomban megfordul a fejemben, hogy használva telepatikus képességeimet, belenézek a gondolataiba, hogy vajon mire is gondolhat most. Dicséri a nyelvemet, vagy esetleg volna valami egyéb kívánsága, teszem azt, hatoljak mélyebbre? Azt megteszem így is, mikor megérzem hajamban a szorítását. Azonnal értem, azért tette, hogy leálljak, csakhogy nekem viszont eszem ágában sincs ezt megtenni. Hangosodó nyögései megrészegítettek, s eszemet vették. Tüzesebben kezdtem mozgatni a nyelvemet, és mozgását folytattam is megállás nélkül, mindaddig, míg meg nem hallom szájából a nevemet, amit hangosan nyög, jelezve, hogy az orgazmus áldott, gyönyörű érzése elöntötte szexi testét. Ekkor lelassítom nyelvemet, és még egy pár utolsó mozgást megengedek magamnak, hogy kiteljesítsem gyönyörét. Aztán kihúzódva belőle még egyszer utoljára végignyalok lábai között, élvezve nedvességét, majd végignézzek rajta, hogy lássam tettem hatását. Kifáradt, lábai remegnek, én pedig nyugtatón végigsimítok rajtuk, élvezve, hogy ezt a reszketést én okoztam. Csak figyelem gyönyörű arcát, és fantasztikusabb eredményt el sem tudok képzelni. Kicsit meg is harapom alsó ajkam, kielégült szerelmem látványától, én pedig mellékönyökölve féloldalasan kezdem simogatni bőrét, türelmesen várva, hogy kipihenje magát.



•to: Lexi; •music: Boyce Avenue - Wherever you will go (The Calling) •words: 1148 •notes: My beautiful princess *-*
Vissza az elejére Go down
I'm on the good side
Keep the magic in your heart!
Alexis P. Halliwell
...and my name is Alexis P. Halliwell
Hozzászólások száma : 11
Csalakozott : 2014. Jun. 29.
Tartózkodási hely : ❃ san francisco
Humor : ❃ kicsattanó

Dwarrol Street Empty
Témanyitás   Dwarrol Street EmptyKedd Júl. 22, 2014 2:09 am


Cam && Lexi

+18

Haragudni akarok rá, itt hagyni őt és keresni magamnak egy helyet, ahol magam lehetek és kisírhatom magamat. Nem akarok itt lenni, most nagyon nem, főleg, azok után nem amit mondtam. Úgy érzem komolyan gondoltam, de most mégis fáj, hogy ezek a szavak kicsúsztak ajkaimon. Olyan, mintha a föld kicsúszna a lábam alól, elvesztettem az irányítást magam felett. Legszívesebben, most bocsánatot kérnék és szinte neki esnék itt helyben, de nem fogom ezt tenni. Fáj, az amit mondtam, szinte marja a torkomat, hogy végigcsúsztak ott ezek a szavak. Sosem hittem, hogy ezt ki fogom mondani, de ha mégis, akkor nem neki, nem ezt érdemli tőlem. Nem ilyen dolgokat kéne neki mondanom, hanem, hogy mennyire szeretem, mennyi mindent tennék meg érte, és mennyire oda vagyok már csak a gondolattól is, hogy vele lehetek. De most ezt nem teszem, nem is akarom ezt tenni, vagyis legbelül, de, ezt szeretném neki mondani, de haragszom rá. Haragudnom kell rá. Nagyon nehezen megy ez nekem, de muszáj. Karjaira meredtem, amik az enyémeket fogták határozottan és mondanám, hogy fáj, de az nem igaz, ahogy az sem, hogy nem akarok olyan közel lenni hozzá, amennyire közel kerültem, de egy picit azért próbálok menekülni, hogy ne varázsoljon el, fél pillanat alatt. Simán képes lenne rá, így meg főleg, hogy alig centikre van tőlem. Lexi, szedd össze magad, most haragszol, emlékszel? Emlékeztettem magam, gondolataimban, de nem sokra mentem vele.
-Nem lesz kár? Hogyne lenne az? Fizikailag csak akkor nem esik bajom szerinted, de mi van belül? Ha neked bajod esik én szétesek, csak egy valami leszek, aki néha eszik, jár, és beszél. Az már nem én leszek, nélküled már nem leszek. Szóval rohadtul nem kár érted, ezt fogd fel. Nekem az csak jobban fájna, ha bajod esne, ezért is mondom, hogy jobb lenne, ha elmennénk mostantól egymás mellett. Úgy nem kerülhetsz bajba.-utálom, utálom, utálom ezt. Legszívesebben kitépném a saját nyelvemet a számból, hogy többé ne tudjak ilyen dolgokat mondani, de sajnos így érzem. Tényleg így kellene lennie, az egész kapcsolatunk halálra van ítélve. Tudom, hogy a remény hal meg utoljára és én még nem adtam fel, hiszen szeretem, nem érdekel, hogy a családom mit gondol, vagy az ő "családja", mert nem érdekel. Szeretem és fáj maga a gondolat is, hogy nem lehetek vele többet. Úgy még inkább, hogy itt vagyok karjai közt és úgy érzem, hogy egy szavam sem gondoltam komolyan, egyiket sem akarom betartani. Pedig én mindig betartom, még akkor is, ha fájdalmasan történik, de most nem megy. Nem tudom betartani, csak vele akarok lenni, itt és most. Soha sem elszabadulni tőle, sose távol lenni. Na ezt még gondolatban is ügyesen fogalmaztam meg...örülök, hogy legalább ki nem mondtam. Ahogy fülemhez hajol, megeshet, hogy el kéne löknöm, de nem teszem, közel akarok lenni hozzá, nem akarok messze lenni tőle soha többet. Amit suttog azután meg még inkább nem. Sosem hittem, hogy ezt valaha tőle fogom hallani és ennyire boldoggá fog tenni ezzel az egy szóval. Már nem érdekel mit mondtam korábban, nem érdekel semmi, csak az, hogy megemeljem arcát és egy édes csókba vonjam.
-Oh mindig is akartam egy ilyen helyet! Remélem nem turkáltál a fejemben.-vonom össze szemöldökömet, mintha kicsit haragudnék, de mosolyom sajnos elárul, túlságosan is tetszik, hogy haragosan tekintsek rá. Hogy most a szoba, vagy Cameron tetszik jobban....hát nem tudom, bár ez hazugság. Persze, hogy Cameron, a szoba, vagy mi csak egy plusz dolog hozzá. Bár azért kissé zavarna, ha ezt onnan tudná, hogy a fejemben turkál, mert nem akarom, hogy hallja minden gondolatomat, azzal hamarabb lebuknék mindennel. Hamarabb tudná meg, hogy elveszek pillanatok alatt a szemeiben, hogy mennyire odavagyok mosolyáért, és ha csak egy féloldalas mosolyt kapok tőle, már az övé vagyok. Ez azt hiszem elég nagy gáz lenne, mondjuk nem lenne az, csak ahj...nem tudom.
-Ha nem lennék türelmes, akkor nem itt lennék.-mondom neki mosolyogva a fejemet rázva, hiszen így van. Annyit vártam már rá a kapcsolatunk során, sőt egész életem során, hogyha nem lettem volna türelmes sehol se lennénk már. Semmi sem lenne kettőnk között, hogyha nem lennék türelmes. Vele mindig az vagyok, másokkal sohasem, ezért is türelmetlen embernek tartom magam, de rá bármennyit tudnék várni, ha kell egész életemben csak rá várnék. Igen, képes lennék annyit várni amennyit csak kell, ahhoz, hogy újra lássam őt, érezhessem érintését. Ha kell egész életemben rá várnék, még akkor is, ha ez nagyon hülyén, vagy nyálasan hangzik. Épp ezért nem fogom ezt kimondani, bár ezt szerintem ő tudja, sőt nagyon is jól tudja, hiszen mindig itt hagy, oly könnyen, ahogy levegőt vesz. Oké, ez lehet, hogy nem teljesen igaz, de nem tudom végig gondolni ezt, és kielemezni, sokkal jobban lefoglal, hogy én meztelen vagyok, ő pedig felettem van. Túlságosan is hiányzott minden vele, hogy azt mondhassam, hogy nem vágyom rá, mert az hazugság lenne, per pillanat teljesen oda vagyok azért, hogy végre enyémeken érezhessem ajkát, vagy valahol máshol a testemen, hiszen mindenhol szeretem, ha érint. És csakis ő érinthet akárhol, sokaknak azt sem hagyom, hogy semleges helyen érintsen, mert nem szeretem. Tőle viszont egyenesen imádom. Oh, ha tudnád mennyire szeretem, de ezt azzal az egy szóval nem igazán tudom kifejezni, igaz, hogy erős szó és sokat nyom alantba, de mégsem elég ahhoz, hogy kifejezzem mit is érzek iránta.
Arra amit mond, már nem tudok reagálni, képtelen vagyok, túlságosan lefoglal az élvezet, amit átélek miközben ő testemet járja be, ajkaival és nyelvével is, néha egyszerre minddel. Sokkal jobban magával tud ragadni, egy érintése, vagy csak a tekintete, mint bárki másé, így tudom, hogy nekem senki sem kell, és soha nem is fog kelleni, annyira, mint ő. Senkire sem tudok olyan férfiként nézni, mint rá, és tudom, hogy ő azt hiszi találnék jobbat, mint ő, pedig ez nagyon nem igaz. Ha csak a külsőjét nézzük is, egy főnyeremény, és belül is az. Emlékszem, hogy mikor először találkoztunk milyen volt, mostanra már nem olyan, teljesen más, persze vannak hasonló dolgai is. Nem tudom, hogy ő mindig ilyen volt-e a felszín alatt, vagy csak miattam változott meg, de nem is érdekel. Én nem csak az egyik felébe szerettem bele, abba ami most van, vagy ami volt, hanem együtt a kettőbe. Ha megint olyan lenne, mint volt én akkor is, ugyanúgy szeretném és sosem tudna eltaszítani magától semmivel. Ezek a gondolatok sem kavarognak sokáig a fejemben, hiszen egy nyögés eltörli őket, ahogy nyelvét mélyebben érzem magamban. Nem tudom, hogy csinálja ezt olyan jól, de az eszemet vesztem tőle, és már nem tudom hol vagyok, és miért vagyok ott. Nem számít, hogy a családom mit szólna ehhez, vagy bárki is, most csak mi ketten számítunk, legalábbis nekem, tényleg más nem fontos csak ő, ebben a pillanatban biztosan. Ahogy érzem, hogy közeledek a csúcshoz, erőseb fogom selymes barna tincseit és már kezdek attól félni, hogy fáj neki, de ő mégsem áll le, csak gyorsabban mozog, amitől a maradék egyben lévő gondolatom is elveszik, és helyette átadom magam a gyönyörnek. Érzem, ahogy egész testemen áthalad az a bizonyos bizsergés, ami egyáltalán nem kellemetlen, hanem nagyon is kellemes, majd lassan erősödik, mire csak nevét vagyok képes nyögni, mikor kiteljesedik az élvezet. Csak lassan akar lecsendesedni orgazmusom, még akkor is remegnek a lábaim, mikor már mellettem fekszik, és légzésem is ugyanolyan kesze-kusza, mint, amilyen eddig is volt. Nem tudom megszólalni, semmit se tudok, csak felé fordulok egy kicsit bizonytalanul, de annál nagyobb magabiztossággal tapadok ajkaihoz és csókolom olyan sok érzelemmel, ahogy csak tudom. Szeretném valahogy kifejezni, hogy mit érzek iránta és most csak ezt látom a legjobb módjának, hiszen per pillanat egy hang sem jön ki a torkomon.

Words: 1238 ❃ Music: cause your sex takes me to paradiseRuha ❃ Notes: bocsi, hogy ennyit késtem Sad



_________________
When everything's wrong

You make it right

Vissza az elejére Go down
I'm on the Dark side
Keep the magic in your heart!
Cameron Ramsay
...and my name is Cameron Ramsay
Hozzászólások száma : 10
Csalakozott : 2014. Jul. 09.
Tartózkodási hely : San Fransisco
Humor : Elvont

Dwarrol Street Empty
Témanyitás   Dwarrol Street EmptyCsüt. Aug. 14, 2014 4:46 am


Lexi & Cameron

Nem bírnám ki, ha el kellene engednem, ahhoz túlságosan is fájna a hiánya. hiányozna nekem, még akkor is, ha ezt nem mondom neki elégszer. Warlock létemre kicsit nehéz beismernem még azt is, ha egyszer van valaki, aki ennyit jelent a számomra. Pedig így van. Sőt, szavai meg is ijesztenek, ujjaim még jobban közelebb húzzák magamhoz puha, meleg testét, gyengéd cirógatásukkal kényeztetve a derekát. Képtelen volnék elengedni, hiszen bármennyire is próbálkoznék, nem bírnám nélküle. Nem tudnám csak úgy elereszteni, kiverni őt a fejemből... elfelejteni? Az meg egyenesen lehetetlen. Csak hallgatom következő szavait, és hirtelen saját érzelmeimet vélem felfedezni bennük, azokat a szavakat, amelyek már bennem is lepörögtek, de sosem vagyok képes kiadni őket magamból. Pedig próbálkozom, nagyon is, hisz soha senki nem volt és nem is lesz fontosabb nekem Lexinél, arról nem is beszélve már, hogy ha valaki, ő aztán igazán megérdemli, hogy tudja ezt, mert tényleg nagyon sokat, sőt... a világot jelenti a számomra, ezért is omlanék annyira össze, ha bármi baj történne vele, vagy ha elhagyna. Nem akarom elveszíteni. Jobban mondva, nem bírnám elveszíteni. Ezért is kezd a szívem olyan boldog kalapálásba a mellkasomban, amikor feltűnik, hogy nem húzódik el tőlem, még csak a kezeimet se löki le magáról, mikor magabiztosabban ragadom meg őt, csak, hogy minél közelebb tudhassam magamhoz. nem szeretem, ha távol van tőlem, és ez az eltelt időszak, amíg nem voltam vele... pokoli volt. Mindennél rosszabb, amit csak el tudok képzelni. Szóval, soha többet.Soha nem lesz még egy ilyen.
- Nem bírnám ki, hát nem érted? Nem tudlak elengedni. Nevezd önzőségnek, vagy aminek csak akarod, de képtelen vagyok elfelejteni tőled... és nem is akarom megtenni. Veled akarok lenni, Alexis, te vagy a mindenem, a legdrágább dolog egész életemben, és bármit megtennék érted. Bármit. - az utolsó szónál megfogom a kezét, és lágyan végigsimítva ujjait, megemelem kezét, hogy egy puha csókot nyomhassak a tenyerébe, majd egy újabbat a kézfejére, aztán kezéről haladva felsimítok a karján, és ujjaim egy pillanatra megállapodnak a vállán, ahogy szőke szálait elérve, eljátszadoznak a hajával. Imádom a haját! Komolyan, naphosszat tudnám simogatni, olyan szép, és selymes... pont, mint a bőre. Ez a gondolat pedig elégnek is bizonyul ahhoz, hogy kezem tovább csúszva az arcára simuljon, közelebb húzom, és megcsókolom megint. Hiányzott nekem, méghozzá borzalmasan, és tudnia kell, hogy tényleg bármit megtennék neki a világon. Szeretem őt! Mindennél jobban. Végül pedig ezt sikerül is kimondanom neki. Egyetlen szó, mégis pokoli sokat kellett küzdenem... de neki elmondtam. Az övé vagyok. Megbabonázott. Boldogan viszonozom a csókot, amit a vallomásom után kapok, és legszívesebben sosem ereszteném el őt a karjaim közül. Imádom az ajkait, a nyelvét érezni, a csókja pedig a legédesebb érzés, ami valaha is érhetett.
- Én? turkálni a fejedben? Tudod, hogy sosem használom ellened a képességeimet. - nézek rá ártatlanul, elővéve kisfiús mosolyomat, és bár a mosoly csak arra való, hogy kicsit bosszantsam őt, mert tudom, mennyire utálja, mikor bevetem ellene, hiszen akkor nem tud rám annyira haragudni, mint amennyire mondjuk szeretne. Hogy ez engem zavar-e? Ó, egy cseppet sem. Mindazonáltal szavaim és tekintetem is teljesen őszinték, hiszen tényleg nem használtam sosem az erőmet rajta, és nem is tenném soha. Tiszteletben tartom őt és a gondolatait, és bízom benne, hogy mindent megoszt velem, amit meg akar osztani, így soha nem is szükséges az, hogy esetleg telepátiát kéne alkalmazzak. Az csupán a véletlen műve, hogy ennyire ráhibáztam a dologra, de nagyon örülök, hogy ez így van, mert komolyan szerettem volna a kedvében járni, és most vigyorgok, mint a vadalma, hogy sikerült. Senkinek az öröme nem jelent annyit nekem, mint az övé.
- Igen.... ez igaz. - mosolyodom el lágyan a megjegyzésére, már csak azért is, mert maximálisan hálás lehetek neki és a végtelen türelmének, hiszen más nő régen kirakta volna már a szűrömet, hozzáteszem, teljesen jogosan. De ő nem. Mindig megbocsát nekem, épp ezért se hagyhatom többet magára. Megérdemli, hogy végre boldoggá tegyem, így az ez utáni hosszú percekben pontosan ezen munkálkodom. Hamar megszabadítom a ruháitól, már az utcán is zavart, hogy ennyi minden rajta van, és ezt ki is mutatom azzal, hogy egy kicsit talán birtoklóan járom be meztelen testét az ajkaimmal, míg alattam fekszik, de igyekszem is teljesen kárpótolni őt ezért. Igyekszem teljesen felfedezni testét, nem mintha először feküdnénk le egymással, de meztelen gyönyörűsége most elemi erővel is hat rám, mivel olyan rég láttam már ruha nélkül. Ez persze csakis az én hibám, és bánom is, szóval ebbe a szeretkezésbe még azért is igyekszem kimagasló teljesítményt nyújtani, annyi örömet okozni neki, amennyit csak tudok, hogy kárpótoljam az elmúlt hosszú hetekért. Nedvességének íze elveszi az eszemet, és bár érzem a hajamban markoló ujjak szorosabb fogását, miközben nyalom őt, mégsem hagyom abba, ahhoz túlságosan felizgatott már a nyögdécselése és terpeszbe tett lábai. Kiszolgáltatott, és bár jó értelemben, egy kicsit ezt ki is használom. A csúcsra repítem, de még akkor sem állok meg, mikor nevemet nyögi, addig nyalom, míg orgazmusát teljesen el nem nyújtom a totális kielégüléséig, és csak akkor húzom ki belőle a nyelvemet. Csak ekkor esik le igazából, milyen rég is tettem ezt meg neki, szóval cseppet sem bánom, hogy orálisan sikerült boldoggá tennem, sőt... simogatja a lelkem, hogy most tőlem ilyen legyengült, és azok a formás, szexi lábai most miattam remegnek, ahogy lassan felém fordul és megcsókol. Hevesen viszonozom, s mikor már nyelvével az övét simogatom, kezem megindul rajta, végigsimítva remegő combján, és kicsit belemarkol vonzó fenekébe. Bizony, megőrülök érte, és ezt nem vagyok rest ki is mutatni.


•to: my amazing princess <3; •music: Say something... •words: 895 •notes: Annyira sajnálom, hogy ennyit várattalak vele! Sad
Vissza az elejére Go down
I'm on the good side
Keep the magic in your heart!
Alexis P. Halliwell
...and my name is Alexis P. Halliwell
Hozzászólások száma : 11
Csalakozott : 2014. Jun. 29.
Tartózkodási hely : ❃ san francisco
Humor : ❃ kicsattanó

Dwarrol Street Empty
Témanyitás   Dwarrol Street EmptyPént. Aug. 15, 2014 3:13 am


Cam && Lexi

+18

Tudom, hogy sosem gondolnám komolyan azt, hogy menjünk el mostantól egymás mellett, de szeretném, ha ő azt hinné, hogy komolyan gondolom, ha félne, hogy elveszíthet, mert akkor talán foglalkozni is velem. Oké, nem azt mondom, hogy szarok rám, hogy nem foglalkozik velem, de ez az állandó lelépegetése nem segít a dolgomon, nem segít azon, hogy elhiggyem csak én vagyok neki. Lehet, hogy ilyenkor valami nőjéhez jár, aki azért van, hogyha engem megun, akkor legyen valaki akivel játszhat. Megeshet ez is nem? Nem akarok arra gondolni, hogy mással van, hogy mást csókol, mást tart a karjaiban, mással fekszik le. Nem akarok ebbe belegondolni sem, szeretem, nem akarom elveszíteni, de ha mással boldogabb, mint velem...akkor nem tudok mit tenni, akkor muszáj elengednem, hagynom, hogy azzal legyen, aki boldoggá teszi, én bármit megtennék ezért, mert nincs fontosabb ember az életemben. Nekünk úgysem biztosít semmi jót sem a jövő, még ha nem is látom, tudom, hogy semmi jó nem leszünk velünk, csak bajt hozunk egymás fejére a kapcsolatunkkal. Összeomlanék, ha ő nem lenne velem, örökké csak bánatos lennék, nem akarnék senkit sem a közelembe, nekem csak ő kell, senki más, még senkit sem szerettem így, és senkit sem fogok tudni. Ezek a gondolatok vezetnek oda, hogy nem lököm el, nem megyek el tőle, szeretek közel lenni hozzá, így nem akarok elszakadni tőle, akár két centi távolság is sok lenne, nem akarok még annyira sem messze lenni tőle, túlságosan is imádom őt is, érintését is. Szeretem, kész ennyi, nekem más nem kell.
-Nem vagy önző, de ha mégis akkor én is veled együtt, csak téged akarlak, sosem akarok elszakadni mellőled, nem kell nekem senki más. Én is megtennék bármit érted és bevallom egy pillanatra komolyan gondoltam amit az előbb mondta, de sosem lennék képes elfelejteni téged. Soha...-szeretem, nagyon is, nem mondtam neki, ez igaz, nem kellene magamban tartanom, ki kéne magamból ezt adni, de nem tudom, valami meggátol ebben, és tudom jól mi az, ami gátol. Anyáméknak mondtam utoljára, hogy szeretem őket, de már ők nincsenek. Nem akarom őt is elveszíteni, vagy elijeszteni azzal, hogy mit is érzek iránta, mert tudom, hogy ő nem az, az érzelgős fajta, vagy aki boldog attól, hogy azt mondom neki, hogy szeretem.  Élvezem simítását, csókjait is kezemen, és hagyom, hogy úgy mozdítson, vagy azt tegyen velem, amit akar. Nagyon szeretem érintéseit, az pedig jobban feléleszti bennem ezt az érzés, hogy megcsókol. Boldogan viszonozom, már nem is értem, hogy miért akartam elszakadni tőle, hogy miért ne legyek vele, de igen, attól még így is félek, hogy elhagy megint. Vallomása, amit kapok ezek után felébreszti bennem újra az összes érzésemet, amit iránta érzek, a gyomromban a pillangók is megindultak, és a boldogság öntött el belülről, hihetetlenül boldog voltam tényleg, és ezt egy hosszú csókkal és karjaimmal is ölelem, de sajnos nem viszonozom ezt a gesztust, legalábbis, azt, hogy szeretem. Nem mondom neki, félek attól, hogy reagálna rá, akkor is, hogyha ő már mondta.
-Igazán? Néha még is úgy érzem, hogy turkálsz a fejemben, túlságosan is jól tudod, hogy mit szeretnék. Vagy ennyire jól ismersz?-tekintetem kérdőn szegezem rá, szeretném tudni, hogy most mi van, bár tudom jól, hogy sosem turkálna a fejemben, csak jobban ismer, mint én magamat.  Kisfiús mosolya az idegeimre megy, ilyenkor képtelen vagyok rá haragudni, ellenállni neki, vagy bármi hasonlóra, mert annyira aranyos, hogy bármit megtennék ilyenkor érte. Amúgy is kész lennék a tűzbe tenni a kezemet, hogy neki baja ne essen, ezért is lettem volna képe, örökre megszakítani vele  a kapcsolatot, mert tudom, hogy akkor semmi bajba sem kerülhetne. Ha szétmennénk, ő még talán ki tudná magyarázni, hogy miért volt velem, engem viszont a családom kifilézne. Ő sokkal jobban jár ha nincs velem, de nem tudok elszakadni tőle...egy önző liba vagyok...
-Na látod...-tudom, hogy sokan már otthagyták volna, és nekem is megfordult egy párszor a fejemben, de, ahogy valakivel is próbálkoztam csak beszélgetni, egyből az ő arca ugrott be, a mi legelső találkozásunk, az első csókunk, az első együtt töltött éjszakánk..csak ő jutott mindenről az eszembe, képtelen voltam már férfiakra is férfiként nézni. Ha mégis egyből Cameront kerestem bennük. Ha tudná a nővérem, hogy mennyire odavagyok valaki olyanért, aki ennyire sokszor hagy magamra, akkor agybajt kapna és hülyének tartana, ha meg azt is megtudná, hogy warlock....szerintem kivégeztetné őt, vagy a legnagyobb kínzásokkal akarná megölni. Oké, ezt a gondolatot ki is akarom verni a fejemből, szerencsére nem kell nagyon küzdenem, mert ő megteszi helyettem azzal, hogy mikor már ruha nélkül vagyok, nyelvével kezd kielégíteni. Hát mit nem mondjak, rég voltunk együtt, így elég hamar csúcsra juttat, nem is kell nagyon küzdenie, hogy remegő lábbak élvezzek el, és bizonyítsam be, hogy csak is ő képes erre. Mikor végre abbahagyta és mellettem fekszik és csak csókolom, képtelen vagyok mást tenni, de azért igyekszem, ezért hanyatt fektetem, hogy fölé kerülhessek és rá és csípőjére is ülök. Szeretek így ülni, olyan kényelmes.
-Szeretlek.-suttogom fülébe, ahogy lehajoltam hozzá, hogy gyengéden végig csókolhassam nyakát.

Words: 809 ❃ Music: you light me up insideRuha ❃ Notes: ez igen ramaty lett bocsi Sad



_________________
When everything's wrong

You make it right

Vissza az elejére Go down
Keep the magic in your heart!
...and my name is Ajánlott tartalom

Dwarrol Street Empty
Témanyitás   Dwarrol Street Empty

Vissza az elejére Go down
 

Dwarrol Street

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
charmedfrpg :: Jövő és a múlt :: Lerombolt utcák-