Sosem volt jó gyermekkorom, hiszen midig egyik kézből kerültem a másikba. Nem szeretett engem senki, mert a szüleim is inkább a túlvilágra mentek, hogy velem ne kelljen lenniük. A nevelőszülőktől is mindig elvittek, de ez csakis miattam volt. Én mindig kezdtem őket megkedvelni, ők meg inkább lemondtak rólam. Nem tudom miért csinálták, hiszen semmi rosszat nem tettem soha, mindig ó gyerek voltam, betartottam a szabályokat, csak, hogy maradhassak, de ez valahogy sosem vállt be. Mindig meguntak és visszavittek, mint valami játékot, amire garancia van. Tényleg nem tudom mi rosszat tehettem ellenük, amiért így bántak velem, hiszen én tényleg nem ártottam senkinek, még a nőket sem használtam ki, mindegyikkel kedves voltam és aranyos, meg minden, egy olyan pasi aki megérti őket, de még nekik se kellettem. Talán ennyire csúnya lennék, hogy zacskó kellene a fejemre, hogy ne lássák az arcom, vagy valami ilyesmi? De akkor meg miért nem mondták, hogy legalább tudjam?
Ma, pont ma van az a nap, amikor elegem lett abból, hogy a legjobb dolga itt mindenkinek az, hogy nekem keresztbe tegyen és elcsessze az életemet. Ma elegem van ebből, és el is fogok innen menni. Az a kevés cuccom ami volt, már össze is pakoltam, csak a villanyoltásra várok, hogy végre mindenki nyugovóra térjen, akkor lépek, szó szerint lelépek innen. ide már nem jövök vissza soha többet, rendőrök sem hozhatnak vissza, mert nem fogok visszajönni. Bilincsre verve sem fogok, akkor inkább megütöm, az egyiket, hogy börtönbe, vagy csak őrizetbe kerüljek, hogy addig se kelljen visszamennem. 18 éves vagyok, hadd menjek már oda, ahova szeretnék, jó csak egy hónap múlva leszek annyi, de elmegyek már, ezt nem érdekel.
-Villanyoltás!-kiabált be valaki az ajtómon, majd tovább is ment, nem foglalkozott azzal, hogy nagyjából üres a szoba. Még vártam egy kicsit, míg biztos voltam abban, hogy mindenki alszik és csak azután mentem az ablakhoz és másztam ki rajta. A harmadikról, elég rossz leesni, ezért igyekeztem megtalálni valamit amin keresztül le tudok menni. Az elsőről már muszáj voltam leugrani, de onnan nem estem nagyot. Ahogy elindultam, nem tudtam merre megyek, de valami abba az irányba húzott és akkor megláttam egy hirdetést, vagy mit a földön, hogy megnyílt a legújabb rendőr akadémia a városban. Nem gondolkoztam egy percet sem, megindultam oda, ahova kellett, hogy legalább kicsit egyenesbe kerüljek és legyen a fejem felett tető, és nem is olyan rossz rendőrnek lenni, egyik legnagyobb gyerekkori álmom.